ÍGY LEHET 2019 ÉLETED LEGJOBB ÉVE!

Egy utolsó utáni bejelentkezés még ebben az évben, ami ténylegesen összegzi a 2018-as eseményeket.

Túlzás lenne azt állítani, hogy idén minden kitűzött célom megValósult (láv ju, maximalizmus!) - az viszont tény, hogy egy borzalmas, visszafejlődésekkel teli év után a mostani annyira tartalmas volt, mint három másik együttvéve. Mivel biztos van más is, aki hasonló cipőben jár, és nem ártana neki egy kis vérfrissítés, úgy döntöttem, stílusosan búcsúztatom az óévet:

elhoztam a sikeres élet megalapozásának egyéves receptjét, hónapok szerint lebontva.

Nem mondom, hogy egyszerű lesz, sőt: aki a béka feneke alatt van, nem egyszer garantáltan fogja úgy érezni, hogy vissza akar fordulni. A tartható ütemterv érdekében, utólagos kiértékelés alapján viszont mindezen könnyen lehet változtatni!

Vágjunk is bele!


JANUÁR: A STRATÉGIAÉPÍTÉS HÓNAPJA

• Ez a hónap a próbálkozásokról szól, és azok alapján a tervezet ki- és átalakításáról, pontosításáról.
• A lényeg: Saját képességeink tükrében a határaink felmérése és azok átlépésének kidolgozása.
• A kulcsszó: Türelem! Ez még csak egy kísérlet, aminek a precizitás a lényege, tehát nem érdemes elkapkodni.
• A cél: Hónap végére listaszerű összeállítás készítése egymástól független és/vagy alá-fölé rendeltségben álló célokról, mellettük egy-egy tervezett dátummal.

FEBRUÁR: A FELZÁRKÓZÁS HÓNAPJA

• Mivel a program előfeltétele, hogy nem vagyunk elégedettek az eredményeinkkel/helyzetünkkel,a listázás során szükségszerűen felmerülnek majd olyan pontok, amiket már régen ki kellett volna pipálnunk - legyen ez lakásvásárlás, a gépírás elsajátítása, vagy kilépni egy mérgező kapcsolatból.
• A lényeg: Pótolnunk kell a pótolniValót (ha eddig nem lett volna világos).
• A kulcsszó: Következetesség. Most alapozunk meg mindent, és mint tudjuk: van, amiből nem lehet várat építeni.
• A cél: Elérni azt a biztos szintet, ami a további sikerekhez kvázi előfeltételként szolgál.

MÁRCIUS: A MAGADRATALÁLÁS HÓNAPJA

• Miután az első lépéseket a siker felé már megtettük, idővel észrevehetjük, hogy személyiségünk átalakul, és a belső összhangunk is kezd egyre inkább helyreállni.
• A lényeg: Ez a nagy ráeszmélések, megvilágosodások hónapja. Fontos, hogy az intuíciónkra hallgassunk akkor is, ha annak létezését korábban megkérdőjeleztük.
• A kulcsszó: Spontaneitás. Minden útiránynak meg kell adni a lehetőséget - a realitás egészséges határain belül, természetesen.
• A cél: Személyiségünk letisztulása, az önkép helyrepofozása.

ÁPRILIS: A FELTÖLTŐDÉS HÓNAPJA

• Most, hogy már vannak céljaink, egy alapunk, amire építkezhetünk, és céltudatos emberként szemléljük a világot, ideje mindezt erősíteni, nehogy a törekvéseink idővel elkopjanak.
• A lényeg: Alakítsunk ki magunknak pihenőidőt - elmélkedjünk, meditáljunk, és jegyezzük le a tapasztalatainkat!
• A kulcsszó: Energetizálás. Fizikailag és lelkileg egyaránt.
• A cél: Tavasz második felére olyan állapotba kerülni, mint a Duracell nyúl a reklámban.

MÁJUS: A STABILIZÁLÓDÁS HÓNAPJA

• Immár kezd megszokottá válni, hogy ha szintet lépünk, elsőként meg kell dolgoznunk azért, hogy szilárdan meg is maradjunk a helyünkön. Ismerjük a mondást: lefelé könnyebb. A lefelé viszont pont az az irány, amerre nem haladunk soha.
• A lényeg: Nemsokára az év feléhez érkezünk, és ha eddig a belső békénk miatt nem is tettük, idővel muszáj lesz konfrontálódnunk a külső erőkkel. Ezért lényeges, hogy ne fújja el a motivációnkat a legkisebb szél is.
• A kulcsszó: Statikusság. Tanuljuk meg értékelni az állandóságot a lejtmenettel szemben.
• A cél: Itt az idő, hogy egyensúlyunk ne csak magunkban létezzen, hanem a külvilággal konvergensen is megtaláljuk a helyünket.

JÚNIUS: A PRÓBATÉTELEK HÓNAPJA

• Ideje a komfortzónánkon kívül eső történésekre koncentrálni! Bár elsőre ijesztő lehet mindez, nyugtasson meg a tudat, hogy nem ajtóstul rontunk a házba - ugyanakkor viszont ez az első alkalom, amikor a világ is megbizonyosodhat róla, micsoda emberek vagyunk. Mindenki készen áll?
• A lényeg: Az eddig elsajátított tapasztalatok átültetése a gyakorlatba.
• A kulcsszó: Kitartás. Nehéz lesz, de ha eddig eljutottál, nincs miért visszafordulni!
• A cél: Az első (komolyabb) sikerek elkönyvelése. Egósimogatásként is felfogható, hiszen időnként az sem árt.

JÚLIUS: AZ IHLET HÓNAPJA

• Az első próbákon már túljutottunk. Leülhetünk pihenni - sőt, tegyünk is így! -, de sokkal kifizetődőbb, ha megőrizzük közben a tudatosságunkat.
• A lényeg: Térjünk vissza a belső énünkhöz, de ezúttal más köntösben vizsgáljuk, ki ő.
• A kulcsszó: Intuitivitás. Ismét a megérzéseink kerülnek előtérbe, egyúttal azonban kezdünk is velük valamit.
• A cél: Esendőségünk fölé emelkedve valami újat létrehozni - olyasmit, ami nagyobb nálunk, és adott esetben túlélhet minket.

AUGUSZTUS: A VISSZAJELZÉSEK HÓNAPJA

• Mások lettünk. Már nem vagyunk ugyanazok az emberek, akik annak idején elindultak az úton. Kíváncsian várjuk: vajon mit gondolnak mások?
• A lényeg: Az ihletek átültetése a Valóságba. Kapcsolatépítés. A vélemények fogadása - legyen szó akár pozitív, akár negatív meglátásokról.
• A kulcsszó: Pártatlanság. Maradjunk objektívek, tanuljuk meg kűvülről szemlélni önmagunkat.
• A cél: Megtanulni kezelni a kritikát, és amennyiben hasznosnak találjuk, beépíteni a személyiségünkbe.

SZEPTEMBER: AZ ELŐKÉSZÜLETEK HÓNAPJA

• Itt van az ősz, itt van újra... de ez nem jelenti azt, hogy el kell laposodni! Készek vagyunk végre egy igazi kalandra? Helyes! Készüljünk fel rá, és dolgozzunk meg érte!
• A lényeg: Amint már feltűnhetett, ciklikusan dolgozunk - fejlődés, megszilárdítás, visszajelések -, közben pedig ügyelünk arra, hogy mégse váljon unalmassá, amit teszünk: mindig újabb és újabb szintekbe dolgozzuk bele magunkat.
• A kulcsszó: Fantázia. Az egyetlen dolog, ami határt szabhat az elkövetkező időszaknak.
• A cél: Álljunk készen, hogy amint eljön az idő, ne habozzunk lépni és cselekedni!

OKTÓBER: A NAGY KALAND HÓNAPJA

• Itt az ideje, hogy learassuk az erőfeszítéseink babérjait! Amiért eddig tudatosan dolgoztunk, végre beérett, így szánjunk egy hónapot csak arra, hogy jól érezzük magunkat - 'kellemeset a hasznossal' alapon.
• A lényeg: Élvezd és tanulj! Megdolgoztál érte.
• A kulcsszó: Bátorság. Ha jól döntöttünk, szükségünk lesz rá biztosan.
• A cél: Kilépni a komfortzónából? Dehogy. Szilánkokra törni! És öblös, mély hangon röhögni közben. :D

NOVEMBER: A (SZAKMAI) ÉRVÉNYESÜLÉS HÓNAPJA

• Bár a 'szakmai' kifejezést zárójelbe tettem, a mondaniValó ugyanaz: itt az ideje színre lépni! Annak idején (lásd január) kitűztünk magunk elé valamit, amit itt az ideje teljes Valójában megtapasztalnunk.
• A lényeg: Ha eddig minden erőnkre szükség volt, most aztán duplán szükség lesz. De ne adjuk fel! Hiszen a célunk már tényleg csak karnyújtásnyira van!
• A kulcsszó: Profizmus. Nem muszáj egyből a nagyok közé kerülni, de viselkedjünk úgy és ezek alapján is értékeljük magunkat - idővel kifizetődik.
• A cél: Új munka(hely)? Előléptetés? Anyagi gondok megoldása? Egy díj megszerzése, vagy egy általunk nagyra tartott személy dicséretének kivívása? Nincs lehetetlen.

DECEMBER: A MEGELÉGEDÉS HÓNAPJA

• Ha az ősz folyamán korai is lett volna elpunnyadni, azért mindennek megvan a maga ideje. Decemberben már ne várjunk nagy csodákat - amit viszont eddig elértünk, annak örüljünk, és ünnepeljük meg.
• A lényeg: (Nem hittem volna, hogy valaha ilyet írok, de) ideje lazítani! Chill, emberek!
• A kulcsszó: Büszkeség. De ha ez túl nagyképűen hangzik, legyen boldogság. Az mindenkinek kijár, év végén meg aztán különösen.
• A cél: Vessünk számot az elmúlt évvel! Sikerült elérni, amit kitűztünk magunk elé? Ha igen: nagyon helyes. Ha nem: úgy is hatalmas utat jártunk be. Készüljünk fel, mert a következő évünk még ennél is felejthetetlenebb lesz! :P

Ennyi lett volna a kis útmutatásom mára - meg úgy általában. Most már tényleg megszűntem létezni 2018-ra! :D Mindenkinek boldogságosság stb. stb. A korábbi bejegyzésekben vissza lehet nézni. :D

BOLDOG ÚJ ÉVET, SKACOK!

xx Lilchen

*P. S.: Mindezt persze nem muszáj takkra pontosan januárban kezdeni - az egyéves ütemterv működni fog enélkül is. Csak hát... az emberek, meg a jó öreg fogadalmaik. De ezt az érzést, azt hiszem, nem kell bemutatnom senkinek. :)

Les douleurs nous rendaient meilleurs

Ez lesz idén az utolsó szerzemény, amit megosztok a nagyvilággal.

Sokat gondolkodtam, melyikre essen a választásom. Mostanában egyre kevesebb időm jut az alkotásra, direkt újévi verset pedig nem írtam soha. Amit viszont nagyon sokszor kézzelfoghatóan érzek magam körül: a sötétség. És itt nem csak arra gondolok, hogy a lámpák már délután fél ötkor világítanak - a sokak számára ismerős, Nagy Évvégi Számvetésről van szó. Sose szerettem kimondottan a decembert, az egyetem elkezdése óta pedig végképp megutáltam a telet, és ilyenkor alig várom, hogy mindennek vége legyen és mehessek a dolgomra (ki nem...). Az utolsó napok mindig a legnehezebbek, és tudva, hogy életem legjobb évét készülök éppen elengedni, ez hatványozottan igaz. Nagyon sok sötét gondolat kavarog bennem, amit már egyáltalán nem bánok. Kibékültem a démonaimmal, és ők is kibékültek velem. Legalábbis remélem.

A sötétség és a fény mindig együtt létezik, együtt kell létezniük - akár egy emberen belül is. A gyengeségeink nem azért vannak, hogy elrejtsük őket, hanem azért, hogy páncélként viseljük valamennyit. A szenvedéseink által válunk azokká, akik vagyunk.

Sötét imák

Úgy döntöttem, mesélek

A sötétségről

S a sutaságról -

Mitől mit remélek!

Azt gondolnánk, ugye:

Létünk
Alvilági ügye,
Értünk
Senki nem lesz pecér;
A világ fekete s néha fehér.

Érzelmeink köre
Gyakran
Egy világ öröme.
Csak van
Bárki más, ki látja:
A napot is mindig éjjel váltja.

Bár a fény kell arra,
Minket
Hogy vezessen partra -
Mint vet
Árnyat rá az élet,
Arról szólni viszont vészes vétek.

Két póluson működünk,

S e kettő bizony szüntelen

Úgy táplálja mű-ködünk,

Hogy így élhessünk bűntelen.

Saját magát csapja be, ki

Maga próbál egyensúlyt

Csalni, bár bevethetne

Néha egy kis egyen-súlyt.

Sötét kell a fényhez,

Ködösség a tényhez,

Bűntett az erényhez,

Szörny a tiszta lényhez;

Gyenge a keményhez,

Görcs a nagylegényhez,

Önhitt a szerényhez,

Kétség a reményhez.

Mindenkinek van egy torza,

Ez így igaz vica versa.

Épp ezért, bár Megváltója

Én senkinek nem leszek,
Annyit ígérhetek: jóra
Törekszem és jót teszek.

Mindenkinek Mértékletes Szilveszterezést, Józan Újévet és Tevékeny Esztendőt kívánok!
Ja, mégsem. Érezzétek magatokat flottul, legyetek önfeledtek - bár ezt megtettétek volna a jóváhagyásom nélkül is. Peace! Ne féljetek félni. ;)

Többet ért volna egy ujjam, mint az egész hajó

Lex Salica: a száli frankok törvénykönyve, mely az 5. század végén rögzítette a korábban kialakult szokásjogot. Kétségkívül érdekes olvasmány (még akkor is, ha az embernek a közelgő számonkérés Demoklész kardjaként lebeg a feje fölött).

És azért szaftos részekkel is lehet bőven találkozni.

"XVII. A sebekről

1. §. Ha valaki egy másik embert meg akar ölni, de elhibázza, ha rábizonyul,

2500 dénárra, vagyis 62 és fél solidusra büntessék.

(...)

3. §. Ha valaki egy másik embert úgy vág fejbe, hogy az agyveleje kilátszik,

és onnan három csont, ami az agyvelő felett van, kijön, 1200 dénárra, vagyis

30 solidusra büntessék."

Magyarul, ha sértetlenül megúsztál egy támadást, kárpótlásul több mint kétszer annyi pénz kaptál, mint az a szerencsétlen, akinek kiloccsantották az agyvelejét. Ezek szerint egy képzett artista könnyebben megélt a középkorban, mint gondoltam.

A posadai csata (1330) miniatúrája

Már ezer évvel ezelőtt zokon vették, ha sértés gyanánt valaki a másik embert állatnévvel illette - olyannyira, hogy ezt bizonyos esetekben törvény útján is tiltották. Kicsi az esélye, hogy bárki elsőre kitalálja, melyik állatról van szó.

"XXX. A rágalmazásokról

4. §. Ha valaki egy másik embert rókának nevez, 3 solidusra büntessék."

Hát, rendben.

A feminin erkölcsökről szólva: itt aztán tényleg nem érhette szó a ház elejét. Mai felfogással hihetetlennek hangzik, de egy nő kezének, ujjának megérintéséért ötször annyi bírságot szabtak ki, mint egy hajó ellopásáért! Na, erre varrjon bárki gombot!

"XX. Arról, aki szabad asszony kezét, karját vagy ujját megérinti

1. §. Ha szabad férfi egy szabad nőnek kezét, karját vagy ujját megérinti, és

rábizonyítják, 15 solidusra büntessék.

XXI. A hajók ellopásáról

1. §. Ha valaki gazdája engedélye nélkül egy idegen hajó horgonyát felszedi,

és azzal hajózik, 120 dénárra, vagyis 3 solidusra büntessék."

#TheLadiesMan :D

Még mielőtt bárki részéről rágalmazás érne, hogy láthatatlan forrásokból dolgozom, itt minden információ megtalálható: Lex Salica (részletek). (Sőt, még egy kicsivel több is.)

Egy napon, mikor Micimackónak nem akaródzott tevékenynek lenni

Mindenhol jönnek szembe velem a karácsonyi mémek - meg lassan a szilveszteriek is -, és mivel a szentestei bejelentkezést lekéstem, az újévi időszakra idejében felkészülök (változatlanul nem vagyok a meggondolatlan fogadalmak híve).

A Minél inkább havazik... strófát, azt hiszem, mindenki ismeri, úgyhogy akkor maradjunk is Milnénél, és idézzünk fel egy régi klasszikust, amit biztosan nem kell senkinek bemutatni: A. A. Milne: Hatévesek lettünk.

Ez afféle összegzés. Számvetés. Búcsú. Tehát óévbúcsúztatás gyanánt épp megfelel. És bár az ünnepek közti lassúvíz hangulatnak hála most én is csekélyértelmű medvebocsnak érzem magam, egy szorzótáblát - a fenti vers variánsaként - azért még megkíséreltem összedobni. Ja, amúgy az utolsó sor "cselekménye" miatt erre is rásütötték a szadista bélyeget. Hogy mik nem vannak...

Búcsú az egyszeregytől

(átirat Alan Alexander Milne Hatévesek lettünk c. versére)

Egyes szorzótábla

Nem hoz engem lázba.

Kettest is ismerem;

De könnyű, Istenem!

Harmadikhoz értem,

Értelmet nyert éltem.

Már a negyedik jön -

Végre egy kis eksön.

Öttel is számolok:

Ez már csodadolog!

Stírölöm az órát,

Mert a hatos jó rá.

Hetediket kezdem,

Hét ágra süt kedvem.

Nyolcas kemény dió:

Nincs több vakáció.

A kilencedikkel

Szót érthetsz zsenikkel.

Már a tízest is tudom,

És büszke vagyok nagyon-nagyon.

A tudást már nem felejtem,

Csak ha bottal vernek agyon.

Nocsak. Ha a befejezést átírnám, egész vállalható versike lenne. Ki tudja, talán a leendő gyerekeimet is ily módon fogom számolni tanítani. (És miután elhagyom a szobát, valaki hatástalanítsa az egoizmus kapcsolót.)

Kellemes Ünnepeket Mindenkinek! /VERS update/

Nohiszen, lassan véget ér a karácsony, én meg még fel sem eszméltem teljesen (hülye vizsgák!). Mostanában kicsit hanyagoltam az oldalt (februártól több időm lesz erre is), addig is viszont, gondoltam, folytatom a régebben megkezdett verses bejelentkezéseket. Tekintve, hogy karácsony végéig az oldalra biztos nem tennék fel a moderátorok, felrakom ide ezt a kis témába vágó szösszenetet:

Jászolban

(átirat József Attila Betlehemi királyok c. versére)

Csillag szeli át a betlehemi eget,
Csillog körülötte az est, mint integet.
Remegő kezekkel mutat a magasba
Az egyszeri asszony, ki paplanját mossa.

Oldalán már érzi, hogy a bégető nyáj

Gazdája - egy pásztor - magának utat váj.
Botja végén cseng a kicsiny aranycsengő -
Hármat csendül éppen, s a kis Jézus eljő.

Hárman szólnak hozzá: adj'isten, Megváltó,
Utadból tisztuljon minden baj és ártó;
Helyette fogadj el tömjént és aranyat,
S legfőbb hódolatunk, mely szívünkből fakad!

A kisdednek fején ragyog a glória;
Feléjük néz, ahogy felkapja Mária.
Szemébe pillantva egyből látják benne:
Életükért Jézus akármit megtenne.

Arról, meddig éltek, nem szól már a fáma.
Ó, bár tudták volna: Jézus köztük járna
Ma is, ahogy régen - minden egyes percben.
Újból földre száll, hogy híveket szerezzen.

Mindig lesz, ki kérdőn áll csodái elé,
Ám ki érti, tudja: vére Úristené.
Úgy, ahogyan látszott csecsemőkorában:
Lelkünket megóvja éltében s porában.

Áldott, Békés Karácsonyt kívánok minden kedves Olvasómnak - és azoknak is, akik nem az Olvasóim (hozzájuk mondjuk ez kisebb Valószínűséggel fog eljutni :D). Vigyázzatok magatokra!

Együttműködés a Holnap Antológiával - most már nyomtatásban!

Hú, de vártam már, hogy végre megoszthassam ezt a világgal!

A minap két versem bekerült a Holnap Antológia éves válogatásába (Csillagösvény), aminek annyira de annyira örülök! Kezd az idei év szépen keretesen lezárulni (amihez azért lesz még egy-két szavam). :D

Hogy melyik két versről van szó, az alábbi linken kiderül: Holnap Antológia 2018_versek.

Amúgy a szemfülesek már kiszúrhatták, hogy a versek szerepelnek a Kapunyitási piknikben [teljes kötet link ITT!], és az egyik korábban a poet.hu-ra is felkerült: Sólyom Lili Anna_Félrenyeltem.

Itt is azt szavalom éppen :D

Kellemes Ünnepeket kívánok Mindenkinek!

B*sszák meg az urak a sarkantyújukat!

A minap az archeometriás csapattal az Aquincumi Múzeumban jártunk, ahol az archeozoológiai gyűjtemény falán Dr. Réthy László közismert levele köszön vissza.

Hogy ki volt Réthy László? Numizmatikus, etnográfus, az ősrégészet és a heraldika szakértője, a 20. század elején a Magyar Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárának vezetője. És mellesleg költő, Lőwy Árpád álnéven.

Előre is elnézést kérek ezekért mindenkitől, de hatalmasakat lehet rajtuk röhögni! :D

Szóval, tudott ez az ember, na. És ha valakinek ennyi disznólkodás nem lenne elég, rápillanthat a fent említett levélre is.

506/1903.

Tekintetes kultúrmérnöki hivatal

Pécsett.

Tegnapi póstával érkezett 1090/1903 sz. hivatalos átiratukra, melyben azt kérdik, hogy a Nagy-Berki község határában lelt régi sarkantyúval mi történjék? hivatalos tisztelettel azt válaszolom, hogy basszák meg az urak a sarkantyújukat, mert 35° Reaumur hőségben ilyen szarságokkal nem foglalkozhatunk.

Budapest 1903 aug. 18.

Teljes tisztelettel

lófasz a seggükbe

Dr. Réthy László

m. n. muz. érem és régiségosztályi

igazg.-helyettes.

A XIV. ker. m. kir. Kulturmérnöki hivatalnak

Pécsett.

(A forrásközlés és a textológiai munka Haklik Norbertet dicséri:

Magyar Műhely [Budapest], 1998. tél – 1999. tavasz

[XXXVIII/108–109], 87.)

Timur Lenk átka: Mi az igazság?

Egyszer volt, hol nem volt... volt egyszer egy sánta hadvezér, Dzsingisz kán leszármazottja, a mongol nép büszkesége - Timur Lenk fejedelem.

Ez a figura a 14-15. század fordulóján Perzsiától Azerbajdzsánig minden népet az uralma alá taszított, majd az ankarai csatát (1402) követően a vesztes I. Bajezid szultánt láncra verve hurcolta magával, és élete végéig ketrecben tartotta.

Három évvel később maga Timur Lenk is életét vesztette. A hódító halálát megelőzően építtetett egy mauzóleumot Szamarkand területén, ahol végül nyugalomra helyezték. A legenda részét képezi, hogy a mongol még életében megátkozta azokat, akit sírját valaha háborgatni merészelik: megjövendölte, hogy a szentségtörés pusztító csapással fogja sújtani az egész világot.

Az emberiség e mendemondát mindvégig megőrizte. A babona ereje évszázadokon át elejét vette a fejedelmi sír megbolygatásának, mígnem jött egy Joszif Visszarionovics Sztálin nevezetű szovjet államférfi, aki saját régész küldöttséget delegált Szamarkand városába - méghozzá azzal a céllal, hogy nyissák fel Timur Lenk sírját!

Az akció végül sikerrel járt: 1941. június 22-én feltárták a kriptát - és csodák csodájára, Németország aznap támadást indított a Szovjetunió ellen. A második világháború korai szakaszának két legmeghatározóbb hatalma feszült ezzel egymásnak.

Hogy ebből mennyi igaz? Bevallom, valamelyest szkeptikus vagyok a témát illetően. Samuel Willard Crompton viszont csak jobban tudja, mint én.

Durva dolgok ezek. Akit bővebben érdekel a történet, az alábbi linkeken kutakodhat:

https://www.hirado.hu/2017/01/27/timur-lenk-atka-miatt-tort-ki-a-masodik-vilaghaboru/

https://mult-kor.hu/20130808_hires_tortenelmi_atkok?pIdx=3

https://owlcation.com/humanities/40-Facts-about-Tamerlane-Timur-the-Lame

S. W. Crompton: The Handy Military History Answer Book

Mondjuk az adventi időszakot talán nem ezzel kellett volna indítani.

Leközölték a cikkemet a szolnoki régészek!

Ha van olyan ember a Földön, aki

1. nem elégszik meg az itteni rizsázásommal, és szívesen olvasna tőlem másik online felületen (blogon) is, és/vagy
2. úgy érzi, nem került képbe eléggé a kínai utazásos-kulturális-régészetes dolgokkal, és/vagy
3. érdeklődni szeretne a Damjanich János Múzeum egyéb, Kínával kapcsolatos csereprogramjairól (ne adj' isten hallgatóként maga is élne ezzel a lehetőséggel) - nos neki(k) üzenem:

a mai gyönyörűséges, csodaszép, verőfényesnek nem éppen titulálható napon a Szolnoki Régészet blog kezelője, F. Kovács Péter régész Hoppál Krisztina javaslatára megjelentette összegző írásomat, mely tárgyalja többek között az utazás körülményeit, a lelőhelyet illető fontosabb tudniValókat, az ásatás eredményeit, a kínai gasztronómiát és a zseniális közösséget, melynek három hétig mi is aktív tagjaivá válhattunk.

Ezen kívül F. Kovács Péter egy korábbi, a kínai diákok magyarországi látogatását tárgyaló cikket, valamint egy, a Baoji környékén felfedezett rituális bronzedényekkel foglalkozó videót is mellékelt az olvasmányhoz.

Akit érdekel, kattintson ránk! :)

-> Nem mindennapi kaland - Magyar régészhallgatók Kínában

Bemutatkozás a Holnap Magazinban

A Kapunyitási piknik megjelenése óta fontolgatom, hogy felfüggesztem a poet.hu-s tevékenységem. Nem mintha a közösséggel bármi baj lenne, de a felület kezd erősen túltelített lenni, és néha már két heteket várok, hogy egyáltalán megjelenjen valamelyik írásom. Ezen kívül viszont, ami ennél is nagyobb probléma: semmiféle szakmai visszajelzést nem kapok. A regisztrált tagok közül néhányan persze írogatnak olykor-olykor a bejegyzéseimhez, na de itt nem ez lenne az elsődleges cél (mert akkor még tíz év múlva is ott fogok tartani, hogy magánkiadásozgatnom kell, aztán meg hoppon maradok ötven-száz-akármennyi kötettel a tarisznyámban).

Két hete részt vettem egy szakmai workshopon, és az a négy óra elég volt ahhoz, hogy rájöjjek: a verseim kétharmada, ha nem is hulladék, de nem is kiadásra Való. Még a jobbak között is akad, ami túlzottan archaizál, követhetetlen a történetvezetése, stb. Ezért mostantól nem lesznek átiratok. Más művészeti ágak feldolgozására látok esélyt, de eszemben sincs több ismert verset átírni. Ahogy a mondás tartja: szarjankónak túl jó vagyok. És a szabadversek... megfogadtam, hogy nem írok többet - most pedig egy hete mást sem csinálok. Hála a jó égnek.

Tehát.

Mi lesz a poet.hu-val?
Néhány anyag még biztos felkerül a Kapunyitási piknik repertoárjából, hogy azokhoz is eljusson, akik a weboldalamat/blogomat nem olvassák, a poetet viszont igen. Szóval megszűnni nem fog, ebben biztos vagyok.

Felhagyok a publikálással?
A legkevésbé sem. Íme az új felületem, amin egy vers már meg is jelent:
Holnap Magazin: Sólyom Lili
Telis-tele lesz történetekkel, talán cikkekkel - és természetesen szabadversekkel is. :)

Ölelés (meg télikabát, meg minden egyéb illúzió)!

Ásatás Kínában: Miért para? (2. rész)

Az előző rész után, mely zömmel a kínai ásatások emberi erőforrásainak hátterét taglalta, most jöjjön egy kis eszköztani ismertető. Íme néhány dolog, amivel nem árt, ha tisztába kerül az ember, mielőtt ellátogat egy feltárásra Kínában:

Az alapvető kéziszerszám náluk a sho-chan - ez az európai brades megfelelője, amit felszíntisztításra használnak. Tulajdonképpen a magyar ásatásokon alkalmazott horoló és spakli szerepét is ez a - tortalapátra emlékeztető - tárgy tölti be. Emellé célszerű egy hosszabb nyelű, élesebb eszközt is beszerezni, mert bár a sho-chan letisztult eredményt produkál, önmagában nem éppen időbarát megoldás.

Egy másik, számunkra talán ismeretlen, de kemény föld esetén rendkívül hasznos kellék a san-djao-chu, nyersfordításban "három pontos fejsze". Ennek segítségével jóval kisebb erőbefektetéssel tisztítható meg jelentős méretű felület. Használata esetén egyedül arra érdemes figyelni, hogy a sho-chantól eltérő nyomot hagy, ezért ha felszíni azonosító jeleket vizsgálunk, célszerű a két szerszám nyomvonalát elkülöníteni egymástól.

A leghatékonyabban akkor járunk el, ha a gyorsabb előzetes áthorolást később a brades-hasonmás segítségével korrigáljuk.

Egyik kedvenc kínai ásatási kellékem - mely felépítésében némileg eltér a számunkra megszokottól - a talicskaszerű sho-tui-che. A lefelé trapéz alakban keskenyedő, szögletes kézikocsi oldalaihoz egy-egy nagyobb átmérőjű - a biciklikéhez hasonló - kereket rögzítettek. A kis jármű a hagyományos talicskánál valamelyest alacsonyabb és annál fejlettebb mozgáskoordinációt igényel. Legalábbis, a földet borogatni belőle nem éppen a leghálásabb feladat.

Az ásatásokon használt szintező műszer alapvetően hasonlít a magyarhoz, ám annál kevésbé szimmetrikus. A három közül két, egymással hegyesszöget bezáró lába sokkal inkább a pókéra emlékeztet.

A felszíni mérésben is használt északi és keleti koordináták négyzethálóban kitűnően ábrázolhatók. Ezt a módszert használják kis méreterányú, pontos rajzok elkészítéséhez is.

A feltárásokon gyakran találkozhatunk jelentős mélységű gödrökkel, ...

... mely mélységek áthidalására legtöbbször létrát...

... vagy földdel teli zsákokat használnak.

Jól bevált szokás Kínában is, hogy a leleteket a korrekt adatrögzítés érdekében babákon hagyják, ...

... míg a föld mélyén rejlő járatokat, sírokat egy speciális, fúrószerű szerkezettel vizsgálják.

A kínai ásatások talán legfurcsább sajátossága mégis a rétegekben rejlik - vagyis inkább azok látszólagos hiányában. Kívülállóként igen nehéz hozzászoktatni a szemünket a helyi viszonyokhoz, ami sokszor főleg a színek közötti különbségekben ütközik ki. Mindennapos eset például, hogy a kínaiak a felszínen számunkra teljesen láthatatlan, random dolgokat - falak, oszlopok, más-más objektumok - jelölnek be, mondván: ott valami korszakalkotó felfedezés lesz. És mikor az esetek 98%-ában nincs ott semmi, az számukra nem probléma! Szeretnék én is ilyen nyugodtan hozzáállni mindenhez.

Az meg már más történet, hogy csákányozás közben bármikor előkerülhet egy vízvezetékrendszer - és ilyenkor aztán ember legyen a talpán, aki talpon marad!

Felnőtté válás - papíron és Valójában

Emlékszem, amikor tizennyolc éves lettem, azt gondoltam, enyém a világ. Eszményi boldogságban cikáztam át az utca végi bolt ajtaján. Vettem egy sört, valami ízesített szart. Nem ittam meg végül. Rapet hallgattam, káromkodást, különös zenéket, amiktől felnőttnek kellett volna éreznem magam. Megnéztem a kedvenc filmemet. Már a címére sem emlékszem, de tudom, hogy a kedvencem volt akkoriban. Este bebújtam az ágyamba és tisztán előttem van, milyen csalódott voltam. Nem változott semmi. Nem voltam szebb, humorosabb, intelligensebb. Nem voltam több. Nem voltam jobb.

Bennem lett volna a hiba? Rossz felnőtt vált volna belőlem? Utólag szégyellem, hogy akkoriban egyáltalán volt szavazati jogom. Lélekben gyenge voltam, sok szempontból visszamaradott, és bár  gondolatban nem ritkán mások előtt jártam, hajlamos voltam ezen a képzelt síkon megmaradni.

Most huszonegy éves vagyok. Már bármelyik országban megvásárolhatnám a kötelező pia- és cigiadagomat. És megtehetnék más dolgokat is, amikhez talán még kevésbé érzek affinitást. Ijesztő belegondolni, mekkora fejlődésre képes az ember három év alatt, különösen az érzelmi intelligenciát illetően.

Három évvel ezelőtt kaptam egy ajándékot a családomtól. Megvolt a lehetőségem, hogy elutazzak bárhova, ahova szeretnék, bárkivel, akivel szeretnék. Nem éreztem rá késznek magam. Mondjuk, miért ne? Más lány ennyi idősen túl van már nyolc pasin, két elvonón és három abortuszon. Én meg későn érő típus vagyok, vagy mi. Így otthon maradtam a francba és végigtanultam a következő egy évet. Mert én egy ilyen logikusan gondolkodó ember vagyok.

Ma már persze teljesen máshogy látom a dolgokat. A legtöbb dolgot máshogy látom. Mert ha sorra veszem a lépéseim, melyek többségét a korosztályom szintén ilyentájt járta végig, azt kell, hogy mondjam: baromság, hogy a tizennyolc éves valaki = "felnőtt" ember! És igen: az USA-ban csinálják jól.

Nagy vonalakban tehát - ez történt velem tizennyolc és huszonegy éves korom között (úgy, hogy most sem tartom magam teljesen felnőttnek):

• Leérettségiztem.
• Szereztem egy felsőfokú nyelvvizsgát.
• Felvettek az egyetemre, ahol nemsokára megszerzem a régésztechnikusi diplomám. Juhéj!
• Elköltöztem otthonról, és egy évet (majdnem) teljesen önállóan éltem. Megtanultam gondoskodni magamról és felelősséget vállalni a tetteimért - és ha nagyon muszáj, ezt kivitelezem is a mindennapokban.
• Sokféle munkát kipróbáltam - szellemi, fizikai, kreatív elfoglaltságokat, egyszerre többet, több műszakban, iskola mellett, nyáron, mellékállásban, éjszaka -, amik tovább bővítették munkaerőpiaci horizontomat.
• Vettem egy laptopot, és végre elkezdtem megbarátkozni a technikával.
• Szavaztam.
• Megtanultam spórolni. Komolyan. Meg a vezetés is egyre jobban megy.
• Befestettem a hajam (oké, csak egy tincset, és amúgy ez marhára nem jelent semmit, csak jól esik leírni :D).
• Az egyetemen keresztül és magánúton relatíve sok ásatásra eljutottam, így sikerült belelátnom a szakmai életbe is.
• Először léptem fel színházban úgy, hogy az jelentett is valamit. És jó érzés volt. Nagyon.
• Írtam egy musicalt.
• Megjelentettem egy verseskötetet.
• Elindítottam a saját blogomat és egy hozzá társított weboldalt, melyeket rendszeresen vezetek, frissítek.
• Elkezdtem saját ruhadarabokat tervezni.
• Cikket írtam egy ismert folyóiratba.
• Sikerült olyan társas kapcsolatokat kialakítanom, amilyenekre korábbi életem során nem volt példa. Mindezt a pozitív értelemben, természetesen.
• Elmélyültem spirituális dolgokban. Megismerkedtem a reikivel, a jógával, és hamarosan az agykontroll is bekerül a sorba - már alig várom!
• Elutaztam külföldre. Repülőgéppel. Egy hónapra. Teljesen egyedül. Ezt neked, tizennyolc éves énem! :D
• Lezártam az összes gyerekkori traumámat, és győztesként kerültem ki belőlük.
• Megtanultam kiállni magamért és nemet mondani (már épp ideje volt...).
• Megtaláltam a saját egyéniségem, amit immár merek és akarok is képviselni. Mindegy, milyen áron.

Szóval, semmi nincs veszve - sőt! Minden csak most kezdődik el.

És még valami: aki bizton állítja, hogy a gyermekkorához köthetők a legszebb évei, az valamit nagyon elszúrt az életében és csak remélni tudom, hogy ezt nem ragasztja át másokra! A lehetőség ott van mindenkiben, úgyhogy tessék kihasználni!

Ásatás Kínában: Miért para? (1. rész)

Egy külhoni ásatás alapvetően életre szóló élményt nyújthat a résztvevőknek, időnként azonban nem árt, ha számolunk néhány tényezővel, amik a felkészületleneket könnyen nem várt helyzetbe hozhatják.

A kulturális különbségek az emberi hozzáállásban és vérmérsékletben gyakran megmutatkoznak, amit egy külföldön végzett munka során is megtapasztalhatunk. A régész, mint olyan, ugye, kimondottan az az állatfajta, akinek nem árt, ha minden eshetőségre felkészül. Ez az írás azoknak szól, akik valamelyest gyakorlottabb szemmel vizsgálják az európai ásatásokat - meg azoknak is, akik szimplán a kínai munkavégzés mindennapjaiba szeretnének bepillantást nyerni.

A kínai ásatás

Az ásatási beosztást megvizsgálva egyből feltűnt, hogy a kínaiak lényegében két rövidebb műszakban dolgoznak: reggel nyolctól délig, valamint fél háromtól délután hatig, ami majdnem nyolcórás munkaidőnek felel meg. A két műszak között adott egy két és fél órás ebédszünet, mely többnyire a déli országok sziesztán alapuló rendszeréhez hasonlítható. Először furcsa volt ehhez hozzászokni, hiszen a magyar ásatások jó részén fél óra ebédszünetet kap az ember, amit újabb adag fizikai foglalatosság követ.

Ha már a fizikai munkánál tartunk: Kínában az ásatási munkavállalás teljesen más alapokon nyugszik, mint hazánkban: a feladatra jelentkező shifuk és ajik (avagy az ásatáson civilekként dolgozó férfiak és nők) rendszerint egyénileg és abszolút önállóan nyújtják be igényüket a munkára. Ezeknek a - gyakran 50-60 év körüli, vagy idősebb - "bácsiknak" és "néniknek" (amit maga a megszólítás is jelent) pedig egyszerűen hihetetlen munkakedvük van! Mármint némelyiknek. A munkaerkölcse viszont mindnek kifogástalan. Még az - egyébként Kínában ritkaságnak számító - ősz hajú emberek is végiglapátolnak és végigtalicskáznak négy órát, és mindezt egyetlen zokszó nélkül teszik! Sőt: aki máshol hozzászokott, hogy magának ás és lapátol, annak itt konkrétan kiveszik a kezéből a szerszámokat, mondván, hogy ezért a munkáért őket megfizetik. Ez igaz is, nagyjából 3.000 Ft értékű összeget kapnak érte naponta (ami egyáltalán nem sok, bár a drágább pekingi viszonyokhoz - és Magyarországhoz - képest a vidék kifejezetten olcsónak számít).

Fáradhatatlanok: kínai férfiak és nők munka után szelvényt takarítanak

Felmerülhet a kérdés: mit csinálnak akkor a diákok? A válasz: horolják a felszínt. Vicc nélkül. Meg a falat. (Bár azt a munkások nem mindig engedik.) Igazság szerint a terület felosztása a terepbejárásokon megszokott négyzethálós rendszer szerint működik, és mindegyik diák kap egy vagy két négyzet alakú szelvényt - amiket amúgy az ásatáson is csak square-ként emlegetnek. Ezek pedig teljes mértékben hallgatói irányítás alatt állnak. A húsz-huszonöt év körüli fiúk és lányok jóformán "dirigálnak" a munka oroszlánrészét végző shifuknak és ajiknak (mindezt persze a legtöbb tisztelettel). Ők pedig készségesen végzik el a kapott feladatokat, ami végtére is nem csoda: a csaknem másfél milliárd fős lakosságot számláló, kontinensnyi országban évente összesen 50 tanuló végzi el a régészet szakot - tehát kevesebben, mint a magyar egyetemeken összesen! És ebbe a PKU-n tanuló külföldi diákok is beleszámítanak. Kínában egyetemistának lenni tehát óriási presztízst jelent, aminek a Pekingi Egyetem hallgatói minden előnyét kiélvezhetik. Cserébe viszont az adott feltárási területtel járó minden felelősség az ő vállukat nyomja.

Li Csen-Da és segítője

A rajzokat teljes mértékben saját maguk, saját beosztás szerint készítik; a felszíni méréseket pedig két fő, közösen folytatja.

Koordináta-számítás három értékkel (magasság, északi és keleti fekvés)

Rajzolni jó!

Az ásatási naplót is egyénileg vezetik - ez volt a mi feladatunk is, természetesen angolul. :)

A feketét, a bal alsó sarokban

Az ásatásvezetők nem az egyetemről érkeznek. Értelemszerűen a pekingi professzorok is gyakran felbukkannak, hogy instrukciót adjanak, de magát a feltárást alapvetően a helyi régészetben legjáratosabb szakemberek irányítják. Esetünkben ez két főt jelölt, akik - a tanárokhoz és a diákokhoz hasonlóan - velünk együtt voltak elszállásolva.

Itt! :)

Szóval, ennyit a kínai feltárások emberi erőforrásokat taglaló hátteréről. A következő részben néhány érdekes módszert és eszközt is meg fogok mutatni.

Addig is minden jót - találkozunk legközelebb!

A csodálatos Master Gao (balról a 4.) és mi :)