A múltkor direkt levettem innen az összes versemet és átpakoltam a Poetre, ott úgyis elér több olvasóhoz, erre tessék: a legújabbat elutasították, mondván, hogy szadista. Oké, van benne realitás, ettől függetlenül biztos, hogy nem fogom átírni. A baltás gyilkosnak sem mondhatja az ember, hogy bocs, most ne darabolj fel, mert néznek az ovisok. Egyébiránt meg az emberiséget tanítani kell, ahhoz pedig figyelemfelkeltésre van szükség. Ha valami a húsodba vág, azon jobban elgondolkodsz, vagy tévedek? Mindenki vállon veregetheti a képmutatását.
Gyere, játsszunk!
(vágatlan verzió)
Gyuri, játsszunk valamit!
Játsszuk, hogy a vaksötétben
Utolérsz a Blaha téren.
Megszorítasz, és majd ha fáj,
Elengedhetsz. De nem muszáj.
Gyere, játsszunk valamit!
Juli, játsszunk valamit!
Játsszuk, hogy beállsz majd közénk,
Teljes gőzzel szaladsz felénk,
És mert gyorsabban futsz nálam,
Nekem kapja el a hátam.
Jó lesz? Játsszunk valamit!
Pisti, játsszunk valamit!
Játsszuk, hogy felhívsz az este,
S utánam jössz Budapestre.
Tudod, félek a sötétben:
Ki hozzám ér, vágd jól térden!
Pesten játsszunk valamit!
Apa, játsszunk valamit!
Pisti elkísér a buszra,
De mielőtt hazahozna,
Tartsd jól szemmel! Nem árt tudni:
Nagyon szeret verekedni.
Aha... Játsszunk valamit!
Néni, lát ott valamit?
Apám jön, hogy csúffá tegyen,
Ne hagyja, hogy közeledjen!
Bátyám sebe is még heged.
Tessék hívni a százhetet!
Nini, jön már! Valaki...!
Rendőr bácsi, segítség!
Ó, micsoda szörnyűség!
Két fiú halott. Apámra
Tizenöt év börtön várna.
Még jó, hogy a hölgy résen volt:
Rajtam nem lesz így szégyenfolt.
Csak játszani akartam.
(Minden jog fenntartva.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése