Egyszer volt, hol nem volt... volt egyszer egy sánta hadvezér, Dzsingisz kán leszármazottja, a mongol nép büszkesége - Timur Lenk fejedelem.
Ez a figura a 14-15. század fordulóján Perzsiától Azerbajdzsánig minden népet az uralma alá taszított, majd az ankarai csatát (1402) követően a vesztes I. Bajezid szultánt láncra verve hurcolta magával, és élete végéig ketrecben tartotta.
Három évvel később maga Timur Lenk is életét vesztette. A hódító halálát megelőzően építtetett egy mauzóleumot Szamarkand területén, ahol végül nyugalomra helyezték. A legenda részét képezi, hogy a mongol még életében megátkozta azokat, akit sírját valaha háborgatni merészelik: megjövendölte, hogy a szentségtörés pusztító csapással fogja sújtani az egész világot.
Az emberiség e mendemondát mindvégig megőrizte. A babona ereje évszázadokon át elejét vette a fejedelmi sír megbolygatásának, mígnem jött egy Joszif Visszarionovics Sztálin nevezetű szovjet államférfi, aki saját régész küldöttséget delegált Szamarkand városába - méghozzá azzal a céllal, hogy nyissák fel Timur Lenk sírját!
Az akció végül sikerrel járt: 1941. június 22-én feltárták a kriptát - és csodák csodájára, Németország aznap támadást indított a Szovjetunió ellen. A második világháború korai szakaszának két legmeghatározóbb hatalma feszült ezzel egymásnak.
Hogy ebből mennyi igaz? Bevallom, valamelyest szkeptikus vagyok a témát illetően. Samuel Willard Crompton viszont csak jobban tudja, mint én.
Durva dolgok ezek. Akit bővebben érdekel a történet, az alábbi linkeken kutakodhat:
Mondjuk az adventi időszakot talán nem ezzel kellett volna indítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése