2018. december 30., vasárnap

Les douleurs nous rendaient meilleurs

Ez lesz idén az utolsó szerzemény, amit megosztok a nagyvilággal.

Sokat gondolkodtam, melyikre essen a választásom. Mostanában egyre kevesebb időm jut az alkotásra, direkt újévi verset pedig nem írtam soha. Amit viszont nagyon sokszor kézzelfoghatóan érzek magam körül: a sötétség. És itt nem csak arra gondolok, hogy a lámpák már délután fél ötkor világítanak - a sokak számára ismerős, Nagy Évvégi Számvetésről van szó. Sose szerettem kimondottan a decembert, az egyetem elkezdése óta pedig végképp megutáltam a telet, és ilyenkor alig várom, hogy mindennek vége legyen és mehessek a dolgomra (ki nem...). Az utolsó napok mindig a legnehezebbek, és tudva, hogy életem legjobb évét készülök éppen elengedni, ez hatványozottan igaz. Nagyon sok sötét gondolat kavarog bennem, amit már egyáltalán nem bánok. Kibékültem a démonaimmal, és ők is kibékültek velem. Legalábbis remélem.

A sötétség és a fény mindig együtt létezik, együtt kell létezniük - akár egy emberen belül is. A gyengeségeink nem azért vannak, hogy elrejtsük őket, hanem azért, hogy páncélként viseljük valamennyit. A szenvedéseink által válunk azokká, akik vagyunk.


Sötét imák

Úgy döntöttem, mesélek
A sötétségről
S a sutaságról -
Mitől mit remélek!

Azt gondolnánk, ugye:
Létünk
Alvilági ügye,
Értünk
Senki nem lesz pecér;
A világ fekete s néha fehér.

Érzelmeink köre
Gyakran
Egy világ öröme.
Csak van
Bárki más, ki látja:
A napot is mindig éjjel váltja.

Bár a fény kell arra,
Minket
Hogy vezessen partra -
Mint vet
Árnyat rá az élet,
Arról szólni viszont vészes vétek.

Két póluson működünk,
S e kettő bizony szüntelen
Úgy táplálja mű-ködünk,
Hogy így élhessünk bűntelen.

Saját magát csapja be, ki
Maga próbál egyensúlyt
Csalni, bár bevethetne
Néha egy kis egyen-súlyt.

Sötét kell a fényhez,
Ködösség a tényhez,
Bűntett az erényhez,
Szörny a tiszta lényhez;
Gyenge a keményhez,
Görcs a nagylegényhez,
Önhitt a szerényhez,
Kétség a reményhez.

Mindenkinek van egy torza,
Ez így igaz vica versa.

Épp ezért, bár Megváltója
Én senkinek nem leszek,
Annyit ígérhetek: jóra
Törekszem és jót teszek.


Mindenkinek Mértékletes Szilveszterezést, Józan Újévet és Tevékeny Esztendőt kívánok!
Ja, mégsem. Érezzétek magatokat flottul, legyetek önfeledtek - bár ezt megtettétek volna a jóváhagyásom nélkül is. Peace! Ne féljetek félni. ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Minden egyes szavadtól csak üresebb leszek

Van abban valami kellemesen gusztustalan, ahogy az ember egyik pillanatról a másikra, az eufóriából a teljes kiüresedettségbe tud esni, aztá...