Mindenhol jönnek szembe velem a karácsonyi mémek - meg lassan a szilveszteriek is -, és mivel a szentestei bejelentkezést lekéstem, az újévi időszakra idejében felkészülök (változatlanul nem vagyok a meggondolatlan fogadalmak híve).
A Minél inkább havazik... strófát, azt hiszem, mindenki ismeri, úgyhogy akkor maradjunk is Milnénél, és idézzünk fel egy régi klasszikust, amit biztosan nem kell senkinek bemutatni: A. A. Milne: Hatévesek lettünk.
Ez afféle összegzés. Számvetés. Búcsú. Tehát óévbúcsúztatás gyanánt épp megfelel. És bár az ünnepek közti lassúvíz hangulatnak hála most én is csekélyértelmű medvebocsnak érzem magam, egy szorzótáblát - a fenti vers variánsaként - azért még megkíséreltem összedobni. Ja, amúgy az utolsó sor "cselekménye" miatt erre is rásütötték a szadista bélyeget. Hogy mik nem vannak...
Búcsú az egyszeregytől
(átirat Alan Alexander Milne Hatévesek lettünk c. versére)
Egyes szorzótábla
Nem hoz engem lázba.
Kettest is ismerem;
De könnyű, Istenem!
Harmadikhoz értem,
Értelmet nyert éltem.
Már a negyedik jön -
Végre egy kis eksön.
Öttel is számolok:
Ez már csodadolog!
Stírölöm az órát,
Mert a hatos jó rá.
Hetediket kezdem,
Hét ágra süt kedvem.
Nyolcas kemény dió:
Nincs több vakáció.
A kilencedikkel
Szót érthetsz zsenikkel.
Már a tízest is tudom,
És büszke vagyok nagyon-nagyon.
A tudást már nem felejtem,
Csak ha bottal vernek agyon.
Nocsak. Ha a befejezést átírnám, egész vállalható versike lenne. Ki tudja, talán a leendő gyerekeimet is ily módon fogom számolni tanítani. (És miután elhagyom a szobát, valaki hatástalanítsa az egoizmus kapcsolót.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése