Szombaton - életemben először - csontkovácsnál jártam. Igen, volt annyi eszem, hogy két éven át oldaltáskában hordtam az üzleti laptopomat, és ennek sajnos meglett a böjtje. Most viszont úgy döntöttem, megosztom az eddigi tapasztalataimat, hogy ha valaki nem tett hasonlót korábban, kellően fel tudjon készülni az alkalomra.
Kezdjük azzal, hogy mindenkinél változó, mennyi idő alatt sikerül helyre tenni a testét, ahogy az is, hogy ez kinek milyen fájdalommal jár. Nem kell a dolgot túldramatizálni, az ember roppan egyet-kettőt és jó esetben viszonylag hamar rendbe jön. Az érzés nem túl kellemetlen, sokkal inkább bizsergetőnek mondanám, az ellazítóbb fajtából. Amire számítani kell - kisebb súlyú embereknél legalábbis -, hogy megeshet, hogy a szakember ide-oda fog dobálni. Így, ahogy mondom. Néha olyan vicces érzés volt, hogy legszívesebben hangosan felröhögtem volna. Csak ugye, úrinőnek neveltek itthon.
Eltérő lehet, kinél milyen szervek kerültek nyomás alá korábban. Nekem a vesém volt elég strapás állapotban, ami együtt járt azzal, hogy a nap hátralevő részében - úgy nyolc óra alatt - megittam kb. öt liter vizet, ennek a felét húsz percen belül. Kellemetlen mellékhatás lehet a szédülés is, de ez fél óra elteltével általában elmúlik. Arról is kaptam figyelmeztetést, hogy aznap már ne próbáljam megváltani a világot, mert Valószínűleg egész délután piszok fáradt leszek. Ehhez képest hazafelé a vonaton, ahogy szoktam, teljesen kialudtam magam.
Fáradtságról és fájdalomról szólva, később rájöttem, hogy talán nem a legrelevánsabb időre szólt a figyelmeztetés. Mert bár igaz, hogy szombaton elkerültek a panaszok, másnap a hátam problémás részére az előírt módon mézes pakolást tettem. A továbbiakról szerintem elég annyit elárulni, hogy bár kilenckor keltem fel és egyáltalán nem aludtam keveset, a nap második feléből hat óra totálisan kiesett, este pedig arra ébredtem, hogy valami rettenetes nyilallást éreztem a jobb lapockám alatt. Ez volt minden, ami hiányzott az életemből.
És mit csinált ez az ügyes lány a két nappal azelőtt helyreállított új hátával, mit??? Csupa olyan dolgot, amit ilyenkor ajánlanak. Tehát
- ásott
- kapált
- gereblyézett
- teli ládákat emelt és
- huszonöt kilós óvodásokat pörgetett több órán keresztül.
Gratulálok, Lili! Ha legközelebb szóba kerül, hogy nem bírsz el egy gyereket, egyből kezdhetsz kézzel-lábbal tiltakozni, hogy neked alkalmi ringlispílként komoly referenciáid vannak. Megáll az eszem.
Szóval, kíméltem magam, mint másnapos embert az időszakos rosszullét, aminek az lett az eredménye, hogy két napja olyan rettenetes izomláz van mindkét karomban, hogy alig bírom a fejem fölé emelni őket. De ami a legfontosabb, a hátammal minden a legnagyobb rendben. Így legalább nem lesz bűntudatom amiatt, hogy fölöslegesen dobtam ki az ablakon kilencezer forintot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése