Most már nem fogom kitépni a hajamat

Pontosan tudom, mit ígértem, de utólag nem lep meg, hogy egész délután ki voltam kapcsolva. Ha az ember hónapokig négy órát alszik, ne csodálkozzon, hogy egy idő után teljesen kipurcan. Nem ismerős az érzés valakinek?

Az az érdekes, hogy napokig készültem az epic comeback-re, aztán amikor eljött a pillanat, az ötletek helyét átvette a sivár töprengés. Márpedig ki az, aki szeret tanácstalan lenni? Az egyetlen pozitívumot abban, ha leenged az elme, pontosan ez a mélységes nyugalom adja. Elszállt a stressz, végre nincs min betegre aggódnom... - kezdte optimistán, majd kidőlt, mielőtt befejezte volna a mondatot. Természetesen mindent, így az idő előtti kiégést is meg lehet (és meg is kell) előzni, csak ugye, könnyű azt mondani. Alapvetően szeretünk mindent halogatni és félvállról venni (tisztelet a kivételnek), utána pedig csodálkozunk, miért nem tart semerre az életünk.

Tulajdonképpen, krízishelyzetben én egy kifejezetten idegbeteg lény tudok lenni, ezért nagyon jól tudom, miről beszélek. Nem mindig volt így, és bár egy kezemen meg tudom számolni az okokat, miért jó dolog gyereknek lenni, az aggodalom teljes hiánya pont ezek közé tartozik. Gyerekkorban az ember ösztönös, gátlástalan, nem foglalkozik azzal, mit vár el tőle környezete, vagy a társadalom úgy általánosságban. Ez miért változik meg? Miért nem tudunk békében élni egymás mellett anélkül, hogy generálnánk a feszültséget?

Szó ami szó, a feszültség előbb vagy utóbb generálódni fog, ha máshogy nem, megoldjuk magunknak, arról pedig mindenki saját maga dönt, szembe kíván-e nézni vele, és ha igen, milyen formában. Mivel az utóbbi időben programszerűen azon dolgoztam, hogy ezt a technikát elsajátítsam (és az esetek többségében sikerrel jártam), felsorolok pár tippet, ami nagy Valószínűséggel másnak is beválhat az idegbeteg mindennapokban.

Szóval akkor: hogyan is érdemes kezelni a stresszt?

Vol. 1: Közhelyek (igen, muszáj ezeket is megemlíteni, mert sosem puffogtathatjuk őket eleget):

• Hagyj időt magadnak. Folyamatában akkor lehetünk a leghatékonyabbak, ha tervszerűen éljük az életünket. Ne az utolsó pillanatban akarj elkezdeni mindent, mert sosem a várt eredményt fogod megkapni. Ebből következik az is, hogy tarts ki hosszú távon. A cél is fontos, de az odavezető út nélkül semmi nem ér ugyanannyit.
• Készíts listát. Bármiről, ami segít.
• Relaxálj. Jóga, meditáció, reiki, kinek mi az, ami beválik. Vagy ha úgy tetszik, körbe is lehet sprintelni a várost.
• Keresd a motivációd, ami átlendít a nehéz helyzeteken. Már az is elég lehet, hogy túl sokan vannak, akik nem tudnak kilépni az állóvízből, és te nem akarsz ilyen lenni. Illetve lehetsz, de egy árnyékembernek árnyékélet jár, győzelem soha.
• Legyen egy megszokott életritmusod, ami kisebb kilengésekkel rendszeresen fenntartható. Ebbe beletartozik többek között az is, hogy ne aludjon négy órákat senki. Ezt természetesen félig-meddig viccből jegyzem meg, én leszek az utolsó, aki másokra veti azt a bizonyos követ.

Vol. 2: Most pedig jöjjenek az ötletek, amik személy szerint nekem beváltak:

• Határidőnapló, csak úgy poénból. És mégis teljesen komolyan. Talán lesz, aki ezzel nem ért egyet, de nem is kell folyamatosan vezetni. Elég kattant dolog, viszont már a gondolat, hogy van nálam egy ilyen, tudat alatt azt sugározza, hogy strukturáljam a gondolataim (talán más is van ezzel így). Ez azért elég menő, arról nem is beszélve, mennyire hatékony.
• Szép dolog a más példája, de csak óvatosan vele. Példaképei lehetnek mindenkinek, mert ennek hatására lényeges plusz löketet kaphatunk, de azt ne felejtse el senki, hogy nincs két ugyanolyan ember, és ha valami a másiknak (akár kevesebb befektetett energiával) jobban sikerül, mint nekünk, azon fölösleges idegeskedni. Az életben sikereink 1%-a múlik a tehetségünkön, a maradék arányosan oszlik meg a teljesítmény és a lutri között. A gép pedig soha nem egyformán adagolja a lehetőségeket.
• Laza nap. Egy olyan nap, amikor nem csinálunk semmit, kizárólag azt, amit szeretnénk. Ez nyilván nem túl szokatlan, más is szokott ilyet alkalmazni, csak az a lényeg, hogy az egy nap egy nap, az egy hétvége egy hétvége maradjon. Normális esetben a szünet után ismét igényünk lesz a jól bevált kerékvágás folytatására, és a teljesítőképességünk is nőni fog, vagy ha nem, akkor a mindennapokban csinálunk rosszul valamit.
• Üvöltözés, hörgés, rohangálás a lakásban, etc. Előfordul, hogy annyira forr bennem az indulat, hogy legszívesebben lefutnék egy félmaratont, közben meg tudom, hogy az adott helyzetben ötven guggolásig sem fogok eljutni. Ennek ellenére a feszültséget muszáj levezetni valahogy, és ezt ugyanúgy fel lehet vállalni, mintha elmentünk volna horgászni. Sajnos néha a hangoskodás sem opció, ilyenkor marad az, hogy járkálunk körbe-körbe, mint a ketrecbe zárt oroszlán.
• Keress valakit, akivel lehet trollkodni. Tipikus emberi tulajdonság, hogy szeretjük a jó humort, a vicces szituációkat, ahogyan azt is, ha jól ki lehet röhögni valakit (az mondjuk vitatott, hogy utóbbi mennyire humánus megoldás). Ha ezt az egész világ szeme láttára csináljuk, nem a legszerencsésebb (szakavatott médiazsenikhez képest elbújhatok egy pincsikutya mögött még az internet mindent látó szeme előtt is), egy közeli baráttal, hozzátartozóval viszont néha a hagyományos pletykadélutánoknál is jobban eshet egy szellemi csetepaté.
• A káros mellékhatásokat is el lehet kerülni. Nem pont arra gondolok, hogyan kell a karikás szemet alapozóval eltüntetni. Az viszont biztos, hogy ha az ember körme be van kenve valamivel, az idegességét nem annak rágcsálásával próbálja majd levezetni.
• A nyugtató hülyeség. Komolyan, egyszer vettem be eddig, de doppingszernek is beillett volna. Mondjuk ez személyes tapasztalat. A NeoCitran viszont nálam 9/10-szer beválik, ahogy a citromfű tea is.
• Végezetül: hallgassatok Kövi Szabolcsot. :)

Tündér idézés

Kék tenger meditáció

Dimenziókapu

És most fújok egyet. Aztán még kettőt. Megrázom magam. Ez hihetetlenül jól esett.