Hol is kezdjem? Mióta tervszerűen bekerültem a régészet körfogásába, nagyjából tanulmányaim kezdete óta tisztában vagyok vele, mivel szeretnék foglalkozni, és bár még bővebben nem tértem ki ennek a miértjére, elérkezettnek láttam az időt, hogy - ha csak részben is - megpróbáljam ezt az űrt betölteni. Szóval. Tulajdonképpen két terület között próbálok egyensúlyozni tinédzserkorom kezdete óta, ezek pedig a tudomány és a művészet. Középiskola elején elhatároztam, hogy a két szűkebb szféra, amivel foglalkozni szeretnék, a történelem és a biológia (meg az irodalom, de ennek szigorúan a művelése, még véletlenül sem az elemzés). Az embereknek persze lövésük nem volt, mit tudnék ezzel kezdeni. Mivel fixa ideám volt már akkor is, hogy tanár belőlem ebben az életben nem lesz (rendszerellenességem, véges türelmem és mindig mindent megkérdőjelezni akarásom egyaránt erre sarkalltak), jóformán megvontam a vállam és azt mondtam: lesz, ami lesz - azt teszem, ami jól esik.
Ma már világos, hogy alakult a jövő: egy hónapig teljes szkepticizmusban tengettem napjaimat az egyetemen, és arra vártam, hogy jöjjön az isteni szikra. Aztán október elején megérkezett: amikor először hallottam az archeozoológiáról, rögtön megvilágosodtam: én ezzel akarok foglalkozni!
Már megszoktam, hogy ha a tanulmányaimról mesélek valakinek, záporoznak rám a kérdések: "az meg mi?", "hű, és erre van kereslet?", "miből fogsz megélni?" stb. (Legközelebb azt fogom válaszolni, hogy mellette blogolásból, meg az online verseimből, hadd trollkodjak én is egy kicsit.) Általában felvilágosítok mindenkit, hogy azért nem teljesen sétagalopp az élet, mert a régészet társtudományaként nem árt, ha az ember egyszerre képviseli a természettudományos és a történeti megközelítést (újabb indok, miért hasznos, ha több lábon állunk). Tehát, egyrészt fejleszt. Sokrétűen. Másrészt, mindenki tudja, hogy ha valaki a moneymaking miatt megy egyetemre, akkor induljon el gazdasági/műszaki/infós irányba (vagy politizáljon, esetleg masszírozzon óránként tizenötezer forintért). Az orvosok például hiába szívnak 6+x évet a felsőoktatásban, a közszférában ugyanúgy nincs fizetés, tehát kvázi mindegy, mert ha betegre tanulod magad (lol) is ugyanott tartasz. Ennyit erről.
Tehát archeozoológus leszek. Állati maradványokkal foglalkozó régész. Nem paleontológus (zéró dínó, nuku kardfogú tigris, semmi Motkány, meg nem tudom, mik szoktak még előkerülni - nem nálunk!). Az őskor kezdetétől a késő középkorig/kora újkorig viszont jöhet bármi: háziemlősök- és szárnyasok, vadállatok, halak, rágcsálók és minden, ami egy kicsit is extrás (oroszlán, teve, emu, viziparipa és igen, a mamut és a barlangi medve is!). Annak ellenére, hogy ez így rendkívül érdekesen hangzik (ezt is mindig megkapom) és Valójában az is, nem vagyunk kiemelkedően sokan, és ez különösképpen akkor feltűnő, ha hozzátesszük, hogy bár az egységes, átfogó tudás a szakembereknél adott, jórészt mindenki a saját tudományterületével foglalkozik.
Ha az ember elkezd elmerülni az archeozoológia (nem is olyan) rejtett bugyraiban, már az elején felfigyelhet Bartosiewicz László munkásságára, aki agrármérnökként mélyült el a régészeti állattan tudományában és a 2000-es évek elejére véghezvitte annak hazai intézményesítését. Munkássága egész Európára lényegi hatást gyakorolt - és gyakorol a mai napig, hiszen a tanár úr már egy évtizede a Nemzetközi Archaeozoológiai Tanács elnöke, és minden évben multikulturális konferenciákat tart Magyarországon (ez még mindig nem reklám, csak próbálom szemléltetni, mennyire be voltam sózva, hogy élőben találkozhatok vele). Mivel néhány éve meghívták Stockholmba tanítani, sajnos nem tartózkodik túl gyakran itthon, épp ezért próbáltam mindent megtenni, hogy felkészüljek és jó benyomást tegyek rá.
És BANG!, mi történt? Az égvilágon SEMMI! Természetesen rettegtem odamenni hozzá, amikor a kollégáival szakavatott valamit. Muszáj lesz leszoknom erről, és azt hiszem, meg is találtam a megoldást: a legközelebbi konferencián/workshopon én is előadok majd (azt hiszem, már tudom is, miből), hátha akkor úgy fogom érezni, elég "különleges" vagyok ahhoz, hogy beszélgetni merészeljek egy olyan emberrel, akit nagyra tartok (tudom, az önbizalomnak nem itt kellene kezdődnie, de ezek a direkt doppingszerek nekem mindig beválnak, és van egy olyan érzésem, hogy ez most sem lesz másként). Akkor írok majd egy új bejegyzést arról, hogy zajlott az első tényleges találkozásom a példaképemmel.
Nemsokára lesz egy hasonló jelentőségű, bár kissé más jellegű lehetőségem, amiről érzem, hogy sikerülni fog. Körülbelül két hét múlva itt fogok örömködni (vagy szidni magam, hogy balek módjára viselkedtem megint).
*
u.i.: Archeozoológia update: Mekkora már, hogy a tudomány hivatalos nyelve a francia. Ezek után már komolyan biztos vagyok benne, hogy nekem találták ki. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése