Rengeteget vártam ezzel a bejegyzéssel - sokkal többet, mint kellett volna. Időközben viszont belekezdtem több új projektbe, és mivel tudom, hogy ezek visszhangja még várat magára, úgy döntöttem, nem húzom tovább az időt.
Korábban kitértem már rá, hogy szükséges kényszerpihenőm után visszatérek, meglehetősen más formában, mint amit a La Petite Cultural Vagabond előtt képviseltem. Időre volt szükségem, míg megtaláltam a saját karakteremet, aki ízig-vérig én vagyok, és olyan dolgokat képes átadni az embereknek, amiket más talán nem. Erre volt jó a La Petite Lilchen Writes, a verseim publikálása (erről majd később bővebben), több régészes, utazós tevékenység, és elsősorban persze a saját blog indítása és többnyire folyamatos vezetése.
Ráadásul a nyár folyamán szintet léptem: írtam egy musicalt, és ősz végéig elkészül egy másik darabom is. Nehéz lenne leírni, pontosan hogy jutottam idáig, bár a lényeg nem túl bonyolult: az utóbbi egy-másfél évben rádöbbentem, hogy képtelen vagyok feladni a saját arcomat (ami egyébként pozitívum). A színház világa addigra már megfertőzött, és pontosan tudtam, hogy nem akarok kiszállni belőle, ezért találnom kellett egy másik utat, aminek segítségével az idegesítően bugyuta naiva karakterek fölé kerekedhetek és időszakos pátoszukat pótolni tudom. Az elmúlt évet teljes egészében a stratégiám tökéletesítésével töltöttem, és meg kell mondjam: nem bántam meg egyetlen percét sem. A tapasztalataimból pedig sikerült felépítenem valamit, amit talán ez a (nem saját, de hozzám igen közel álló) idézet tud a legjobban visszaadni:
"A művészet alkotáslélektani szempontból főként arról szól, hogyan tudjuk a sebeinket, fájdalmainkat felhasználva létrehozni valami nálunk jobbat, a szellemünk egyfajta kivetülését, esszenciáját, aminek segítségével sikerül egyben esendő életünk fölé is emelkednünk."
Tehát, alkotó leszek. Nem "író", vagy "filmkészítő", vagy "zeneszerző". Alkotó. Persze még távolról sem vagyok az, de jó úton járok affelé, hogy ha keményen dolgozom, sikerüljön maradandó dolgokat létrehoznom. És ez nagyobb boldogságot tud adni, mint bármi más a világon.
Azért vártam ennyit, mert biztos akartam lenni benne, hogy amit teszek, értéket képvisel. Most már mindennel tisztában vagyok. És ha a fogaskerekek beindulnak, hamarosan jönnek a bővebb részletek is - ezekre már nem kell annyit várni, ígérem. :)
Boldog Huszonkettedikét Mindenkinek! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése