ÍGY LEHET 2019 ÉLETED LEGJOBB ÉVE!

Egy utolsó utáni bejelentkezés még ebben az évben, ami ténylegesen összegzi a 2018-as eseményeket.

Túlzás lenne azt állítani, hogy idén minden kitűzött célom megValósult (láv ju, maximalizmus!) - az viszont tény, hogy egy borzalmas, visszafejlődésekkel teli év után a mostani annyira tartalmas volt, mint három másik együttvéve. Mivel biztos van más is, aki hasonló cipőben jár, és nem ártana neki egy kis vérfrissítés, úgy döntöttem, stílusosan búcsúztatom az óévet:

elhoztam a sikeres élet megalapozásának egyéves receptjét, hónapok szerint lebontva.

Nem mondom, hogy egyszerű lesz, sőt: aki a béka feneke alatt van, nem egyszer garantáltan fogja úgy érezni, hogy vissza akar fordulni. A tartható ütemterv érdekében, utólagos kiértékelés alapján viszont mindezen könnyen lehet változtatni!

Vágjunk is bele!


JANUÁR: A STRATÉGIAÉPÍTÉS HÓNAPJA

• Ez a hónap a próbálkozásokról szól, és azok alapján a tervezet ki- és átalakításáról, pontosításáról.
• A lényeg: Saját képességeink tükrében a határaink felmérése és azok átlépésének kidolgozása.
• A kulcsszó: Türelem! Ez még csak egy kísérlet, aminek a precizitás a lényege, tehát nem érdemes elkapkodni.
• A cél: Hónap végére listaszerű összeállítás készítése egymástól független és/vagy alá-fölé rendeltségben álló célokról, mellettük egy-egy tervezett dátummal.

FEBRUÁR: A FELZÁRKÓZÁS HÓNAPJA

• Mivel a program előfeltétele, hogy nem vagyunk elégedettek az eredményeinkkel/helyzetünkkel,a listázás során szükségszerűen felmerülnek majd olyan pontok, amiket már régen ki kellett volna pipálnunk - legyen ez lakásvásárlás, a gépírás elsajátítása, vagy kilépni egy mérgező kapcsolatból.
• A lényeg: Pótolnunk kell a pótolniValót (ha eddig nem lett volna világos).
• A kulcsszó: Következetesség. Most alapozunk meg mindent, és mint tudjuk: van, amiből nem lehet várat építeni.
• A cél: Elérni azt a biztos szintet, ami a további sikerekhez kvázi előfeltételként szolgál.

MÁRCIUS: A MAGADRATALÁLÁS HÓNAPJA

• Miután az első lépéseket a siker felé már megtettük, idővel észrevehetjük, hogy személyiségünk átalakul, és a belső összhangunk is kezd egyre inkább helyreállni.
• A lényeg: Ez a nagy ráeszmélések, megvilágosodások hónapja. Fontos, hogy az intuíciónkra hallgassunk akkor is, ha annak létezését korábban megkérdőjeleztük.
• A kulcsszó: Spontaneitás. Minden útiránynak meg kell adni a lehetőséget - a realitás egészséges határain belül, természetesen.
• A cél: Személyiségünk letisztulása, az önkép helyrepofozása.

ÁPRILIS: A FELTÖLTŐDÉS HÓNAPJA

• Most, hogy már vannak céljaink, egy alapunk, amire építkezhetünk, és céltudatos emberként szemléljük a világot, ideje mindezt erősíteni, nehogy a törekvéseink idővel elkopjanak.
• A lényeg: Alakítsunk ki magunknak pihenőidőt - elmélkedjünk, meditáljunk, és jegyezzük le a tapasztalatainkat!
• A kulcsszó: Energetizálás. Fizikailag és lelkileg egyaránt.
• A cél: Tavasz második felére olyan állapotba kerülni, mint a Duracell nyúl a reklámban.

MÁJUS: A STABILIZÁLÓDÁS HÓNAPJA

• Immár kezd megszokottá válni, hogy ha szintet lépünk, elsőként meg kell dolgoznunk azért, hogy szilárdan meg is maradjunk a helyünkön. Ismerjük a mondást: lefelé könnyebb. A lefelé viszont pont az az irány, amerre nem haladunk soha.
• A lényeg: Nemsokára az év feléhez érkezünk, és ha eddig a belső békénk miatt nem is tettük, idővel muszáj lesz konfrontálódnunk a külső erőkkel. Ezért lényeges, hogy ne fújja el a motivációnkat a legkisebb szél is.
• A kulcsszó: Statikusság. Tanuljuk meg értékelni az állandóságot a lejtmenettel szemben.
• A cél: Itt az idő, hogy egyensúlyunk ne csak magunkban létezzen, hanem a külvilággal konvergensen is megtaláljuk a helyünket.

JÚNIUS: A PRÓBATÉTELEK HÓNAPJA

• Ideje a komfortzónánkon kívül eső történésekre koncentrálni! Bár elsőre ijesztő lehet mindez, nyugtasson meg a tudat, hogy nem ajtóstul rontunk a házba - ugyanakkor viszont ez az első alkalom, amikor a világ is megbizonyosodhat róla, micsoda emberek vagyunk. Mindenki készen áll?
• A lényeg: Az eddig elsajátított tapasztalatok átültetése a gyakorlatba.
• A kulcsszó: Kitartás. Nehéz lesz, de ha eddig eljutottál, nincs miért visszafordulni!
• A cél: Az első (komolyabb) sikerek elkönyvelése. Egósimogatásként is felfogható, hiszen időnként az sem árt.

JÚLIUS: AZ IHLET HÓNAPJA

• Az első próbákon már túljutottunk. Leülhetünk pihenni - sőt, tegyünk is így! -, de sokkal kifizetődőbb, ha megőrizzük közben a tudatosságunkat.
• A lényeg: Térjünk vissza a belső énünkhöz, de ezúttal más köntösben vizsgáljuk, ki ő.
• A kulcsszó: Intuitivitás. Ismét a megérzéseink kerülnek előtérbe, egyúttal azonban kezdünk is velük valamit.
• A cél: Esendőségünk fölé emelkedve valami újat létrehozni - olyasmit, ami nagyobb nálunk, és adott esetben túlélhet minket.

AUGUSZTUS: A VISSZAJELZÉSEK HÓNAPJA

• Mások lettünk. Már nem vagyunk ugyanazok az emberek, akik annak idején elindultak az úton. Kíváncsian várjuk: vajon mit gondolnak mások?
• A lényeg: Az ihletek átültetése a Valóságba. Kapcsolatépítés. A vélemények fogadása - legyen szó akár pozitív, akár negatív meglátásokról.
• A kulcsszó: Pártatlanság. Maradjunk objektívek, tanuljuk meg kűvülről szemlélni önmagunkat.
• A cél: Megtanulni kezelni a kritikát, és amennyiben hasznosnak találjuk, beépíteni a személyiségünkbe.

SZEPTEMBER: AZ ELŐKÉSZÜLETEK HÓNAPJA

• Itt van az ősz, itt van újra... de ez nem jelenti azt, hogy el kell laposodni! Készek vagyunk végre egy igazi kalandra? Helyes! Készüljünk fel rá, és dolgozzunk meg érte!
• A lényeg: Amint már feltűnhetett, ciklikusan dolgozunk - fejlődés, megszilárdítás, visszajelések -, közben pedig ügyelünk arra, hogy mégse váljon unalmassá, amit teszünk: mindig újabb és újabb szintekbe dolgozzuk bele magunkat.
• A kulcsszó: Fantázia. Az egyetlen dolog, ami határt szabhat az elkövetkező időszaknak.
• A cél: Álljunk készen, hogy amint eljön az idő, ne habozzunk lépni és cselekedni!

OKTÓBER: A NAGY KALAND HÓNAPJA

• Itt az ideje, hogy learassuk az erőfeszítéseink babérjait! Amiért eddig tudatosan dolgoztunk, végre beérett, így szánjunk egy hónapot csak arra, hogy jól érezzük magunkat - 'kellemeset a hasznossal' alapon.
• A lényeg: Élvezd és tanulj! Megdolgoztál érte.
• A kulcsszó: Bátorság. Ha jól döntöttünk, szükségünk lesz rá biztosan.
• A cél: Kilépni a komfortzónából? Dehogy. Szilánkokra törni! És öblös, mély hangon röhögni közben. :D

NOVEMBER: A (SZAKMAI) ÉRVÉNYESÜLÉS HÓNAPJA

• Bár a 'szakmai' kifejezést zárójelbe tettem, a mondaniValó ugyanaz: itt az ideje színre lépni! Annak idején (lásd január) kitűztünk magunk elé valamit, amit itt az ideje teljes Valójában megtapasztalnunk.
• A lényeg: Ha eddig minden erőnkre szükség volt, most aztán duplán szükség lesz. De ne adjuk fel! Hiszen a célunk már tényleg csak karnyújtásnyira van!
• A kulcsszó: Profizmus. Nem muszáj egyből a nagyok közé kerülni, de viselkedjünk úgy és ezek alapján is értékeljük magunkat - idővel kifizetődik.
• A cél: Új munka(hely)? Előléptetés? Anyagi gondok megoldása? Egy díj megszerzése, vagy egy általunk nagyra tartott személy dicséretének kivívása? Nincs lehetetlen.

DECEMBER: A MEGELÉGEDÉS HÓNAPJA

• Ha az ősz folyamán korai is lett volna elpunnyadni, azért mindennek megvan a maga ideje. Decemberben már ne várjunk nagy csodákat - amit viszont eddig elértünk, annak örüljünk, és ünnepeljük meg.
• A lényeg: (Nem hittem volna, hogy valaha ilyet írok, de) ideje lazítani! Chill, emberek!
• A kulcsszó: Büszkeség. De ha ez túl nagyképűen hangzik, legyen boldogság. Az mindenkinek kijár, év végén meg aztán különösen.
• A cél: Vessünk számot az elmúlt évvel! Sikerült elérni, amit kitűztünk magunk elé? Ha igen: nagyon helyes. Ha nem: úgy is hatalmas utat jártunk be. Készüljünk fel, mert a következő évünk még ennél is felejthetetlenebb lesz! :P

Ennyi lett volna a kis útmutatásom mára - meg úgy általában. Most már tényleg megszűntem létezni 2018-ra! :D Mindenkinek boldogságosság stb. stb. A korábbi bejegyzésekben vissza lehet nézni. :D

BOLDOG ÚJ ÉVET, SKACOK!

xx Lilchen

*P. S.: Mindezt persze nem muszáj takkra pontosan januárban kezdeni - az egyéves ütemterv működni fog enélkül is. Csak hát... az emberek, meg a jó öreg fogadalmaik. De ezt az érzést, azt hiszem, nem kell bemutatnom senkinek. :)

Les douleurs nous rendaient meilleurs

Ez lesz idén az utolsó szerzemény, amit megosztok a nagyvilággal.

Sokat gondolkodtam, melyikre essen a választásom. Mostanában egyre kevesebb időm jut az alkotásra, direkt újévi verset pedig nem írtam soha. Amit viszont nagyon sokszor kézzelfoghatóan érzek magam körül: a sötétség. És itt nem csak arra gondolok, hogy a lámpák már délután fél ötkor világítanak - a sokak számára ismerős, Nagy Évvégi Számvetésről van szó. Sose szerettem kimondottan a decembert, az egyetem elkezdése óta pedig végképp megutáltam a telet, és ilyenkor alig várom, hogy mindennek vége legyen és mehessek a dolgomra (ki nem...). Az utolsó napok mindig a legnehezebbek, és tudva, hogy életem legjobb évét készülök éppen elengedni, ez hatványozottan igaz. Nagyon sok sötét gondolat kavarog bennem, amit már egyáltalán nem bánok. Kibékültem a démonaimmal, és ők is kibékültek velem. Legalábbis remélem.

A sötétség és a fény mindig együtt létezik, együtt kell létezniük - akár egy emberen belül is. A gyengeségeink nem azért vannak, hogy elrejtsük őket, hanem azért, hogy páncélként viseljük valamennyit. A szenvedéseink által válunk azokká, akik vagyunk.

Sötét imák

Úgy döntöttem, mesélek

A sötétségről

S a sutaságról -

Mitől mit remélek!

Azt gondolnánk, ugye:

Létünk
Alvilági ügye,
Értünk
Senki nem lesz pecér;
A világ fekete s néha fehér.

Érzelmeink köre
Gyakran
Egy világ öröme.
Csak van
Bárki más, ki látja:
A napot is mindig éjjel váltja.

Bár a fény kell arra,
Minket
Hogy vezessen partra -
Mint vet
Árnyat rá az élet,
Arról szólni viszont vészes vétek.

Két póluson működünk,

S e kettő bizony szüntelen

Úgy táplálja mű-ködünk,

Hogy így élhessünk bűntelen.

Saját magát csapja be, ki

Maga próbál egyensúlyt

Csalni, bár bevethetne

Néha egy kis egyen-súlyt.

Sötét kell a fényhez,

Ködösség a tényhez,

Bűntett az erényhez,

Szörny a tiszta lényhez;

Gyenge a keményhez,

Görcs a nagylegényhez,

Önhitt a szerényhez,

Kétség a reményhez.

Mindenkinek van egy torza,

Ez így igaz vica versa.

Épp ezért, bár Megváltója

Én senkinek nem leszek,
Annyit ígérhetek: jóra
Törekszem és jót teszek.

Mindenkinek Mértékletes Szilveszterezést, Józan Újévet és Tevékeny Esztendőt kívánok!
Ja, mégsem. Érezzétek magatokat flottul, legyetek önfeledtek - bár ezt megtettétek volna a jóváhagyásom nélkül is. Peace! Ne féljetek félni. ;)

Többet ért volna egy ujjam, mint az egész hajó

Lex Salica: a száli frankok törvénykönyve, mely az 5. század végén rögzítette a korábban kialakult szokásjogot. Kétségkívül érdekes olvasmány (még akkor is, ha az embernek a közelgő számonkérés Demoklész kardjaként lebeg a feje fölött).

És azért szaftos részekkel is lehet bőven találkozni.

"XVII. A sebekről

1. §. Ha valaki egy másik embert meg akar ölni, de elhibázza, ha rábizonyul,

2500 dénárra, vagyis 62 és fél solidusra büntessék.

(...)

3. §. Ha valaki egy másik embert úgy vág fejbe, hogy az agyveleje kilátszik,

és onnan három csont, ami az agyvelő felett van, kijön, 1200 dénárra, vagyis

30 solidusra büntessék."

Magyarul, ha sértetlenül megúsztál egy támadást, kárpótlásul több mint kétszer annyi pénz kaptál, mint az a szerencsétlen, akinek kiloccsantották az agyvelejét. Ezek szerint egy képzett artista könnyebben megélt a középkorban, mint gondoltam.

A posadai csata (1330) miniatúrája

Már ezer évvel ezelőtt zokon vették, ha sértés gyanánt valaki a másik embert állatnévvel illette - olyannyira, hogy ezt bizonyos esetekben törvény útján is tiltották. Kicsi az esélye, hogy bárki elsőre kitalálja, melyik állatról van szó.

"XXX. A rágalmazásokról

4. §. Ha valaki egy másik embert rókának nevez, 3 solidusra büntessék."

Hát, rendben.

A feminin erkölcsökről szólva: itt aztán tényleg nem érhette szó a ház elejét. Mai felfogással hihetetlennek hangzik, de egy nő kezének, ujjának megérintéséért ötször annyi bírságot szabtak ki, mint egy hajó ellopásáért! Na, erre varrjon bárki gombot!

"XX. Arról, aki szabad asszony kezét, karját vagy ujját megérinti

1. §. Ha szabad férfi egy szabad nőnek kezét, karját vagy ujját megérinti, és

rábizonyítják, 15 solidusra büntessék.

XXI. A hajók ellopásáról

1. §. Ha valaki gazdája engedélye nélkül egy idegen hajó horgonyát felszedi,

és azzal hajózik, 120 dénárra, vagyis 3 solidusra büntessék."

#TheLadiesMan :D

Még mielőtt bárki részéről rágalmazás érne, hogy láthatatlan forrásokból dolgozom, itt minden információ megtalálható: Lex Salica (részletek). (Sőt, még egy kicsivel több is.)

Egy napon, mikor Micimackónak nem akaródzott tevékenynek lenni

Mindenhol jönnek szembe velem a karácsonyi mémek - meg lassan a szilveszteriek is -, és mivel a szentestei bejelentkezést lekéstem, az újévi időszakra idejében felkészülök (változatlanul nem vagyok a meggondolatlan fogadalmak híve).

A Minél inkább havazik... strófát, azt hiszem, mindenki ismeri, úgyhogy akkor maradjunk is Milnénél, és idézzünk fel egy régi klasszikust, amit biztosan nem kell senkinek bemutatni: A. A. Milne: Hatévesek lettünk.

Ez afféle összegzés. Számvetés. Búcsú. Tehát óévbúcsúztatás gyanánt épp megfelel. És bár az ünnepek közti lassúvíz hangulatnak hála most én is csekélyértelmű medvebocsnak érzem magam, egy szorzótáblát - a fenti vers variánsaként - azért még megkíséreltem összedobni. Ja, amúgy az utolsó sor "cselekménye" miatt erre is rásütötték a szadista bélyeget. Hogy mik nem vannak...

Búcsú az egyszeregytől

(átirat Alan Alexander Milne Hatévesek lettünk c. versére)

Egyes szorzótábla

Nem hoz engem lázba.

Kettest is ismerem;

De könnyű, Istenem!

Harmadikhoz értem,

Értelmet nyert éltem.

Már a negyedik jön -

Végre egy kis eksön.

Öttel is számolok:

Ez már csodadolog!

Stírölöm az órát,

Mert a hatos jó rá.

Hetediket kezdem,

Hét ágra süt kedvem.

Nyolcas kemény dió:

Nincs több vakáció.

A kilencedikkel

Szót érthetsz zsenikkel.

Már a tízest is tudom,

És büszke vagyok nagyon-nagyon.

A tudást már nem felejtem,

Csak ha bottal vernek agyon.

Nocsak. Ha a befejezést átírnám, egész vállalható versike lenne. Ki tudja, talán a leendő gyerekeimet is ily módon fogom számolni tanítani. (És miután elhagyom a szobát, valaki hatástalanítsa az egoizmus kapcsolót.)

Kellemes Ünnepeket Mindenkinek! /VERS update/

Nohiszen, lassan véget ér a karácsony, én meg még fel sem eszméltem teljesen (hülye vizsgák!). Mostanában kicsit hanyagoltam az oldalt (februártól több időm lesz erre is), addig is viszont, gondoltam, folytatom a régebben megkezdett verses bejelentkezéseket. Tekintve, hogy karácsony végéig az oldalra biztos nem tennék fel a moderátorok, felrakom ide ezt a kis témába vágó szösszenetet:

Jászolban

(átirat József Attila Betlehemi királyok c. versére)

Csillag szeli át a betlehemi eget,
Csillog körülötte az est, mint integet.
Remegő kezekkel mutat a magasba
Az egyszeri asszony, ki paplanját mossa.

Oldalán már érzi, hogy a bégető nyáj

Gazdája - egy pásztor - magának utat váj.
Botja végén cseng a kicsiny aranycsengő -
Hármat csendül éppen, s a kis Jézus eljő.

Hárman szólnak hozzá: adj'isten, Megváltó,
Utadból tisztuljon minden baj és ártó;
Helyette fogadj el tömjént és aranyat,
S legfőbb hódolatunk, mely szívünkből fakad!

A kisdednek fején ragyog a glória;
Feléjük néz, ahogy felkapja Mária.
Szemébe pillantva egyből látják benne:
Életükért Jézus akármit megtenne.

Arról, meddig éltek, nem szól már a fáma.
Ó, bár tudták volna: Jézus köztük járna
Ma is, ahogy régen - minden egyes percben.
Újból földre száll, hogy híveket szerezzen.

Mindig lesz, ki kérdőn áll csodái elé,
Ám ki érti, tudja: vére Úristené.
Úgy, ahogyan látszott csecsemőkorában:
Lelkünket megóvja éltében s porában.

Áldott, Békés Karácsonyt kívánok minden kedves Olvasómnak - és azoknak is, akik nem az Olvasóim (hozzájuk mondjuk ez kisebb Valószínűséggel fog eljutni :D). Vigyázzatok magatokra!

Együttműködés a Holnap Antológiával - most már nyomtatásban!

Hú, de vártam már, hogy végre megoszthassam ezt a világgal!

A minap két versem bekerült a Holnap Antológia éves válogatásába (Csillagösvény), aminek annyira de annyira örülök! Kezd az idei év szépen keretesen lezárulni (amihez azért lesz még egy-két szavam). :D

Hogy melyik két versről van szó, az alábbi linken kiderül: Holnap Antológia 2018_versek.

Amúgy a szemfülesek már kiszúrhatták, hogy a versek szerepelnek a Kapunyitási piknikben [teljes kötet link ITT!], és az egyik korábban a poet.hu-ra is felkerült: Sólyom Lili Anna_Félrenyeltem.

Itt is azt szavalom éppen :D

Kellemes Ünnepeket kívánok Mindenkinek!

B*sszák meg az urak a sarkantyújukat!

A minap az archeometriás csapattal az Aquincumi Múzeumban jártunk, ahol az archeozoológiai gyűjtemény falán Dr. Réthy László közismert levele köszön vissza.

Hogy ki volt Réthy László? Numizmatikus, etnográfus, az ősrégészet és a heraldika szakértője, a 20. század elején a Magyar Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárának vezetője. És mellesleg költő, Lőwy Árpád álnéven.

Előre is elnézést kérek ezekért mindenkitől, de hatalmasakat lehet rajtuk röhögni! :D

Szóval, tudott ez az ember, na. És ha valakinek ennyi disznólkodás nem lenne elég, rápillanthat a fent említett levélre is.

506/1903.

Tekintetes kultúrmérnöki hivatal

Pécsett.

Tegnapi póstával érkezett 1090/1903 sz. hivatalos átiratukra, melyben azt kérdik, hogy a Nagy-Berki község határában lelt régi sarkantyúval mi történjék? hivatalos tisztelettel azt válaszolom, hogy basszák meg az urak a sarkantyújukat, mert 35° Reaumur hőségben ilyen szarságokkal nem foglalkozhatunk.

Budapest 1903 aug. 18.

Teljes tisztelettel

lófasz a seggükbe

Dr. Réthy László

m. n. muz. érem és régiségosztályi

igazg.-helyettes.

A XIV. ker. m. kir. Kulturmérnöki hivatalnak

Pécsett.

(A forrásközlés és a textológiai munka Haklik Norbertet dicséri:

Magyar Műhely [Budapest], 1998. tél – 1999. tavasz

[XXXVIII/108–109], 87.)

Timur Lenk átka: Mi az igazság?

Egyszer volt, hol nem volt... volt egyszer egy sánta hadvezér, Dzsingisz kán leszármazottja, a mongol nép büszkesége - Timur Lenk fejedelem.

Ez a figura a 14-15. század fordulóján Perzsiától Azerbajdzsánig minden népet az uralma alá taszított, majd az ankarai csatát (1402) követően a vesztes I. Bajezid szultánt láncra verve hurcolta magával, és élete végéig ketrecben tartotta.

Három évvel később maga Timur Lenk is életét vesztette. A hódító halálát megelőzően építtetett egy mauzóleumot Szamarkand területén, ahol végül nyugalomra helyezték. A legenda részét képezi, hogy a mongol még életében megátkozta azokat, akit sírját valaha háborgatni merészelik: megjövendölte, hogy a szentségtörés pusztító csapással fogja sújtani az egész világot.

Az emberiség e mendemondát mindvégig megőrizte. A babona ereje évszázadokon át elejét vette a fejedelmi sír megbolygatásának, mígnem jött egy Joszif Visszarionovics Sztálin nevezetű szovjet államférfi, aki saját régész küldöttséget delegált Szamarkand városába - méghozzá azzal a céllal, hogy nyissák fel Timur Lenk sírját!

Az akció végül sikerrel járt: 1941. június 22-én feltárták a kriptát - és csodák csodájára, Németország aznap támadást indított a Szovjetunió ellen. A második világháború korai szakaszának két legmeghatározóbb hatalma feszült ezzel egymásnak.

Hogy ebből mennyi igaz? Bevallom, valamelyest szkeptikus vagyok a témát illetően. Samuel Willard Crompton viszont csak jobban tudja, mint én.

Durva dolgok ezek. Akit bővebben érdekel a történet, az alábbi linkeken kutakodhat:

https://www.hirado.hu/2017/01/27/timur-lenk-atka-miatt-tort-ki-a-masodik-vilaghaboru/

https://mult-kor.hu/20130808_hires_tortenelmi_atkok?pIdx=3

https://owlcation.com/humanities/40-Facts-about-Tamerlane-Timur-the-Lame

S. W. Crompton: The Handy Military History Answer Book

Mondjuk az adventi időszakot talán nem ezzel kellett volna indítani.