az előzmények | pálos70 zarándoklat- és teljesítménytúra #1

" - Szép ez a bot. Valamilyen örökség?
  - Mondhatjuk így is. Korábban egy másik szertartásmesteré volt.
  - Azok kicsodák? Még nem nem hallottam róluk.
  - Nem csodálkozom. A dolog nem mindennapos jelenség.
  - Kevés van belőlük?
  - Nem túl sok. Minden generációban egy. "

"Felajánlást tettem"

Innentől EGOIZMUS: OFF.

Annak idején vállalkoztam valamire. Egy kísérletre, melynek során egy másik ember karakterén keresztül próbáltam szemlélni a világot. Végül ez a személyiség elhatalmasodott rajtam, így elhatároztam, hogy eltemetem - örökre.

Kilenc hónap; ennyi időre zártam össze az elmémet egy másik elmével, a szellememet egy másik szellemmel, a lelkemet egy lélek nélküli, sötét energiagömbbel. Most már magam előtt sem próbálom tagadni, hogy ez részben játék, részben kihívás, részben menekülés volt, mert nem mertem szembenézni a saját sorsfeladatommal. A kísérlet hasznát nem tagadom, mert sokban hozzájárult ahhoz, hogy jobban megismerjem magam, a hiányosságaim, és hogy szétfeszítsem a határaimat, amit amúgy is imádok.

A július végi csúcspontont követően azt hittem, sikerülhet a két egymástól teljesen különböző személyiséget összevonnom és ezáltan könnyebben irányíthatom majd az életem. Tévedtem. Egy pozitív tapasztalatokban gazdag, rövid időszak után augusztus végén a szokottnál még több időt töltöttem egyedül, összezárva a gondolataimmal - amikről hamar kiderült, hogy nem feltétlenül az én gondolataim. A miez-hülyevagyok-nincsértelmeezzelfoglalkozni stádiumot hamar lezártam, és mivel nem volt kedvem beparázni, inkább relaxáltam, belemerültem az önfejlesztésbe és a meditációba. Többek között olvastam Müller Pétert is (erről már írtam egy korábbi bejegyzésemben), és az ő írásai hatására úgy döntöttem: megrendezem magamnak Jézus 40 napos pusztai küzdelmét, amit egy háromnapos zarándoklattal fogok megkoronázni.

A  Budapest - Márianosztra közötti "pálos70" zarándoklat

(Egyébként nem a zarándoklat volt az eredeti terv, de hálás vagyok a sorsnak, hogy végül így alakult. Sokkal többet hozzátett a "liturgiám" eredeti mondaniValójához).

A 40 napos program elkezdésekor egy másik platformon létrehoztam egy bejegyzést, amit  eddig szándékosan nem reklámoztam, de az okokat és a tervezetet részletesen leírtam.
Íme: TMoTMoR: The Making of The Master of Ritual

Hogy miről szólt ez az időszak?

• A megkísértések változó intenzitással, de meglehetősen gyakran jelentkeztek a mindennapokban. A cél az volt, hogy a - korábban nyilvánvaló és kényelmes - sajátosságaimat megváltoztatva túllendüljek rajtuk.
• Minden este meditáltam lefekvés előtt, reggelente pedig átértékeltem az előző napomat, mit tettem jól és min lenne érdemes változtatni.
• A nyolc óra alvást is igyekeztem tartani (10-ből 8 esetben általában sikerült is).
• 40 napon keresztül naplószerűen lejegyeztem és heti rendszerességel összegeztem a gondolataimat, tapasztalataimat.
• Sokat olvastam, rendszerint olyan könyveket és internetes oldalakat, amik arra ösztönöztek, hogy jobb ember legyek.
• Elkezdtem két új iskolát (ezekről a későbbiekben részletesebben írok majd - az egyik közelebb vitt a természet szeretetéhez és tiszteletéhez, a másik pedig egy korábban gyenge, de fejlesztésre érdemes oldalamra kezdett ráerősíteni).
• Rávettem magam, hogy végre mozogjak rendszeresen. Meg járjak többet a szabadba.
• Külsőleg is igyekeztem változtatni magamon: kicsit megnőtt a hajam (ennek amúgy funkcionalista szemléletű emberként annyira nem örülök, és a szexuális értelemben vett figyelemfelkeltésnek az én olvasatomban nincs funkciója).
• Be is festtettem a hajamat: ilyen sötét aranyszőke szerű cucc lett. (A első képen a második, a másodikon a harmadik átfestés eredményével. Kimondhatatlanul fotogén vagyok. :D)

• Szerintem kevesebb androgün ruhát hordok (bár lehet, hogy ez csak átmeneti volt a megtisztulás miatt, rózsaszín cicás szarokat meg továbbra sem vagyok hajlandó felvenni).
• Elmerültem a vallásban, és még inkább a spiritualitásban.
• Elkezdtem megválni az anyagi dolgoktól.
• Változtattam a környezetemen - a szobám színe is végre vállalható például.
• Mondanám, hogy empatikusabb lettem, de ez így nem igaz. :D
  Ellenben nagyon sok korábbi sérelmet (és olyan felszínes dolgokat, amikről eddig úgy hittem, meghatároznak) sikerült elengednem.

Amúgy a legnagyobb eredményem szerintem még mindig az, hogy ennyi év távlatából végre én is megalkottam ezt a nyamvadt Bitmoji karaktert.
Annyira flegma, imádom.

[...]
Ezek a tapasztalatok vezettek tehát az idei "pálos70" zarándoklathoz, mely a múlt hétvégén zajlott, és amiről további két bejegyzésben fogok írni (akkor talán végre utolérem magam).

Egyébiránt, itt egy link, ha valaki úgy döntene, hogy jelentkezik jövőre:
http://palos70.hu/

Nemsokára folyt.köv.!
Ja és... boldog születésnapot a nagymamámnak! :)

Lilchen