Az utóbbi hónapokban elég sok gondolat kavargott bennem. Életem egy szakasza menthetetlenül lezárult, aminek kapcsán megingott a természetfeletti hatalmába vetett hitem. Nem titok, hogy közelebb kerültem több, számomra eddig csak felszínesen ismert valláshoz, életfilozófiai irányhoz (így pl. a buddhizmushoz is), és többször megfordult a fejemben, hogy talán nem a keresztény egyházban van a helyem.
Persze, az ember kísérletezik, megismer új dolgokat, ami alapjáraton nem bűn (nem szentek vagyunk, hanem útkeresők - ezt Qui-Gon Jinn is megmondta). Pláne, hogy soha nem közelítenék olyan irányvonal felé, amely nem képes a többit békében megtűrni maga mellett. Lelkiismeretfurdalásom is lett, hogy amekkora szangvinikus barom vagyok, képes lennék szűk két év elteltével kikeresztelkedni a közösségből. (Bár bevallom őszintén, fogalmam sincs, honnan jött a gondolat, hogy én bármi mellett képes vagyok az idők végezetéig kitartani. Az "örökre" szótól már kapásból kettéáll a fülem.)
Valahol legbelül persze mindig tudtam, hogy ez nem megoldás. Erre mi történik - pont az utolsó pillanatban, amikor már azt hittem, be fogok kattanni, elém került a megoldás, ami egyszer s mindenkorra megerősítette, hogy jó helyen vagyok ott, ahol vagyok.
Ki ne hallott volna a "40 nap" jelentőségéről?
Húsvét, nagyböjt, húsmentes receptek a blikk.hu-n... ezt a részt senkinek nem kell elmagyarázni. De miért tesszük ezt mi, vagy miért is "kellene" ezt csinálnunk? Mert az előzményekről nem beszél senki, legalábbis nagyon ritkán.
Jézus ugyanis - ha valaki nem tudná - maga is túlesett a 40 napos küzdelmen, melynek során legyőzte a gonoszt, méghozzá saját (emberi) esendőségének felülírásán keresztül.
Bámulatos.
Popper Péter így ír erről:
"A pusztában Jézus egy nagy kört rajzolt a homokba, és azt négy részre osztotta. Ő maga beleült az egyik körcikkelybe, és tíz napon át mély meditációba merült. A tizedik nap reggelén, a felkelő Napból egy sárkány ugrott le a második körcikkelybe, és nekitámadt Jézusnak. De nem férhetett hozzá, mert a körcikk beszorította a helyére. Jézus szembenézett vele és felismerte, hogy az a Hatalomvágy Sárkánya. Tíz nap elteltével a sárkány megnyogva leheveredett. Jézus úrrá lett felette. A huszadik napon egy oroszlán ugrott le a Napból és Jézusnak támadt. Ő felismerte, hogy a Harag Oroszlánja. Tíz nap alatt megszelídítette. A harmincadik napon egy kecskebak, a Kéjvágy Kecskebakja ugrott le a Napból. Jézus tekintetétől tíz nap alatt lecsillapodott. Így telt el a negyven nap. Jézus kilépett a körből, és a három állat engedelmesen követte. Egy idő után visszanézett, és megdöbbenve látta, hogy egész idő alatt egy Hófehér Bika hevert az ő körcikkelyében. Szólította, de a bika nem engedelmeskedett, elment másfelé. Évekkel később, amikor keresztjét vitte a Golgotára, a bámészkodók tömegéből az ő nagy női ellenfele, a Boszorkány ezt suttogta: - Nem vetted észre a Hófehér Bikát, a Siettetés Fehér Bikáját. Siettetted a megváltást. Ezért mész most meghalni a Golgotára."
Az igazi megvilágosodás, az Aha-élmény viszont igazán csak a pusztai megkísértések teljes egészének elolvasásával nyerhető el.
--> Az első részletet olvasd ITT!
--> A második ITT érhető el.
Annyi biztos, hogy én ennek a két olvasmánynak köszönhetem, hogy még keresztény (vagy legalábbis ezirányba törekvő) embernek tartom magam.
[Flashback]
Nem is olyan régen magamba integráltam egy karaktert, akiről azt gondoltam, felemel, de egy idő után elkezdett belülről elpusztítani. Az egyedüli esélyem a végső megtisztulás volt - átélni a saját 40 napos (nem kimondottan pusztai) küzdelmem, aminek lezárása monumentálisabbra sikerült, mint amire valaha számítottam volna.
De erről majd a továbbiakban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése