Elgondolkodtál már azon, hogy másnak érzed magad, mint a többiek?
Van, hogy nehezen tudsz lépést tartani egy beszélgetéssel, mert az adott gondolatmennettel párhuzamosan cikázik a fejedben még vagy három másik?
Sokszor vagy indokolatlanul ideges, ingerült, és indulás előtt többször lecsekkolod, elraktál-e minden fontos holmit, bezártad-e az ajtót és lekapcsoltad-e a villanyt az összes helyiségben? Esetleg útközben fel kell hívnod a szomszédot vagy egy még alvó családtagot, hogy ellenőrizze mindezt?
Olyan érzékeny vagy a környezetedben levő emberek belső változásaira, hogy sokszor Valóságos érzelmi detektornak tartod magad?
És közben csodálkozol, miért nem sikerült még megőrülnöd?
Üdvözöllek a jobb agyféltekés közösségben!
Ez nem vicc.
Reggelente azért futok le kilenc perc alatt három kilométert a vonatra, hogy legyen időm átvizsgálni a ház apró-cseprő részleteit.
Minden olvasásélmény horrorisztikus. Ha a cselekmény előrehaladtával felbukkan egy karakter, muszáj ellenőriznem az összes többit, akiről ugyanezen keresztnévvel eddig valaha olvastam (és akikre ezek közül emlékszem is). Utána pedig magamban végigfuttatom az egész korábbi történetet.
Vásárlás során fejben percenként átszámolom az aktuális részösszeget. Meg közben gondolatban visszapakolom a polcok tartalmát a hétvégi boltátrendezés előtti állapotba. A pénztárcámat meg jó esetben nem hagyom a kocsiban. Amúgy gyalog jöttem, csak az már kiment a fejemből.
Ismerős ezek közül bármelyik?
Ismerős ezek közül bármelyik?
Közel egy évtizede, Franciaországban fogalmazódott meg a "mentális túlhatékonyság" (azaz surefficience mentale) elmélete, melynek alapjait Christel Petitcollin foglalja össze Je pense trop (Túl sokat gondolkodom) című könyvében.
Pontosabb becslések alapján az emberiség közel 10%-a sorolható a Petitcollin által leírt a csoportba. A "túlhatékony" megnevezés nem is annyira az egyén teljesítményét, hanem sokkal inkább gondolatainak mentális fordulatszámát - és ezen keresztül az agyi kapacitást - vizsgálja. A túlhatékony ember - a társadalmi többséggel szemben - a kreativitásért felelős, jobboldali agyféltekéjét használja intenzívebben. Azt modják, az ilyen agyat nem könnyű irányítani; olyan, mintha egy Forma-1-es autóval próbálnál lavírozni a belvárosban a megadott sebességkorlátokon belül. Ehhez hozzájön a konstans "meg nem értettség"-érzés, valamint egy elképesztő mértékű érzelemmotiváltság is (próbálj meg rávenni egy jobbagyféltekés gyereket, hogy ne hanyagolja azt a tantárgyat, amit abuzív vagy totál demotiváló tanár tart!). Nem véletlen, hogy ezek az alanyok a mindennapi életben is kiemelt figyelmet igényelnek - állandó agyi túlterheltségük, rendkívüli érzékenységük és érzelmi labilitásuk ugyanis a jobbagyi dominanciával rendelkező embereket az öngyilkossági kísérletekre is kimondottan hajlamossá teszik.
Még mielőtt bárki gyengeségnek vagy más jellegű fogyatékként könyvelné el ezt a jelenséget, fontosnak tartom elmondani, hogy a - folyamatos kezelést igénylő - hátrányok mellett ez a képesség számos előnnyel jár együtt. Vegyük például a szüntelen tanulási vágyat és az agy kiemelkedő információfeldolgozó-képességét, melyek egyfajta "agyi orgazmust" tudnak okozni gazdájuknak. Aztán ott vannak a sokszínű, olykor egyenesen vad asszociációk és a több dimenziós gondolkodás képessége, a kreativitás, valamint a tény, hogy ezek az egyének rendszerint mindent meg akarnak kérdőjelezni. Nem érdemes tehát az ilyen embereket sem kirekeszteni, sem sajnálkozni a hátuk mögött.
Ha valaki magára ismert, és érdekli a téma - netalántán ért franciául -, ajánlom figyelmébe a "surefficient" keresőszót és Christel Petitcollin könyveit. Egyébiránt pedig Fert Monika is sok hasznos információt oszt meg olvasóival A tükör mögött... c. kötetben.
ÚtraValóul pedig íme néhány jó tanács kedves jobbagyi társaimnak:
Pontosabb becslések alapján az emberiség közel 10%-a sorolható a Petitcollin által leírt a csoportba. A "túlhatékony" megnevezés nem is annyira az egyén teljesítményét, hanem sokkal inkább gondolatainak mentális fordulatszámát - és ezen keresztül az agyi kapacitást - vizsgálja. A túlhatékony ember - a társadalmi többséggel szemben - a kreativitásért felelős, jobboldali agyféltekéjét használja intenzívebben. Azt modják, az ilyen agyat nem könnyű irányítani; olyan, mintha egy Forma-1-es autóval próbálnál lavírozni a belvárosban a megadott sebességkorlátokon belül. Ehhez hozzájön a konstans "meg nem értettség"-érzés, valamint egy elképesztő mértékű érzelemmotiváltság is (próbálj meg rávenni egy jobbagyféltekés gyereket, hogy ne hanyagolja azt a tantárgyat, amit abuzív vagy totál demotiváló tanár tart!). Nem véletlen, hogy ezek az alanyok a mindennapi életben is kiemelt figyelmet igényelnek - állandó agyi túlterheltségük, rendkívüli érzékenységük és érzelmi labilitásuk ugyanis a jobbagyi dominanciával rendelkező embereket az öngyilkossági kísérletekre is kimondottan hajlamossá teszik.
Még mielőtt bárki gyengeségnek vagy más jellegű fogyatékként könyvelné el ezt a jelenséget, fontosnak tartom elmondani, hogy a - folyamatos kezelést igénylő - hátrányok mellett ez a képesség számos előnnyel jár együtt. Vegyük például a szüntelen tanulási vágyat és az agy kiemelkedő információfeldolgozó-képességét, melyek egyfajta "agyi orgazmust" tudnak okozni gazdájuknak. Aztán ott vannak a sokszínű, olykor egyenesen vad asszociációk és a több dimenziós gondolkodás képessége, a kreativitás, valamint a tény, hogy ezek az egyének rendszerint mindent meg akarnak kérdőjelezni. Nem érdemes tehát az ilyen embereket sem kirekeszteni, sem sajnálkozni a hátuk mögött.
Ha valaki magára ismert, és érdekli a téma - netalántán ért franciául -, ajánlom figyelmébe a "surefficient" keresőszót és Christel Petitcollin könyveit. Egyébiránt pedig Fert Monika is sok hasznos információt oszt meg olvasóival A tükör mögött... c. kötetben.
ÚtraValóul pedig íme néhány jó tanács kedves jobbagyi társaimnak:
- Eddigre nagy Valószínűséggel már megszoktad, hogy a környezetedben az emberek "nem értenek meg". Most már tudod az okát. Embertársaiddal szemben legyél elnéző és toleráns, és igyekezz szemléletesen elmagyárni nekik a te nézőpontod!
- A kisebbségnek - ha tetszik, ha nem - alkalmazkodnia kell a többséghez. Ezt mindig tartsd szem előtt!
- A gondolataink iránti érdeklődés ajándék, a megértés pedig fontos visszajelzés. Légy hálás ezekért, és igyekezz az igényeidhez mért pozitív társaságban, közegben maradni!
- A folyton pörgő agynak az átlagnál hosszabb és intenzívebb regenerációs időre van szüksége. Ezt soha ne vond meg magadtól!
- Többszintű gondolkodásodat párosíthatod fejlett intuícióddal és érzékenységeddel is, ami nagyfokú hatékonyságot eredményez.
- Keresd a hozzád hasonló beállítottságúak társaságát, és ha szükségesnek érzed, kérd ki a tapasztalataikat!
- Ha problémád adódik, ne szégyellj szakemberhez fordulni! Írhatsz akár Fert Monikának is, ő biztos tudni fogja, hogyan kezelje a helyzeted.
- És talán a legfontosabb: soha ne hagyd, hogy képességeid, lojalitásod, segítőkészséged és őszinteséged miatt kihasználjanak mások! Főként a nárcisztikus perverzektől óvakodj - attól pedig végképp óvjon az Ég, hogy az életed során átélt traumák hatására magad is olyanná válj, mint ők.
Utóbbi gondolatsor talán egy külön bejegyzést is megérdemelne. Majd meglátjuk, lesz-e rá igény, hogy írjak erről is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése