Az önállóság legtöbb formáját Kínában sikerült megtapasztalnom, amit a közösségi médiát ért korlátozások is nyíltan elősegítettek. Rendben: nincs Facebook, sem Messenger, csak roaming készülékről. Erre számítottam. Nem véletlenül tartalékoltam az adatforgalmam háromnegyedét a külföldön töltött időre. Az más kérdés, hogy a kínai hálózat tíz perc alatt lefogyasztotta azt az adatmennyiséget, ami nekem máskor egy hónapig elegendő szokott lenni. E-mail nem működik, ez teljesen normális. Nem véletlenül tanácsolták, hogy hozzunk létre Freemail fiókot (amit ugyan meg lehet nyitni, levelek küldésére ez sem alkalmas). Viber természetesen nincs, ahogy a mobilhálózat is akadozik időnként, WiFit meg ha talál az ember, tízből nyolcszor nem sikerül rácsatlakozni. A füstjelek küldése sem opció, ahhoz túl messze vagyunk. Kérdés: hogyan kommunikáljunk Kínából, ha ez látszólag teljesen lehetetlen?
Az országnak mondhatni jó oka volt a korlátozások bevezetésére, hiszen ezzel az állampolgárok adatait hatékonyan védik az amerikai részvénytársaságokkal szemben. Ráadásul, mint később megtudtam, egyetlenegy felületen a kínaiak számára is engedélyezettek a chat-szolgáltatások, melynek neve (meglepő módon) WeChat, és közvetlenül hazai adatbázisrendszer irányítja. Az alkalmazást természetesen online Play Áruházból kell letöltenünk - amihez, ugye, kevésszer adott az internetkapcsolat. Ilyenkor a legkézenfekvőbb megoldás, hogy egy belföldi hálózattal rendelkező személytől kérünk telefonos internetmegosztást, és telepítjük a programot. A regisztrációt követően az ismerősfelvétel QR-kódokon keresztül történik.
A mobil-internet hálózat problémás volta miatt mindenképpen érdemes tájékoztatni azokat az ismerőseinket, akikkel szeretnénk kapcsolatot tartani, hogy töltsék le az alkalmazást készülékeikre. Utólagos tájékoztatás gyanánt az SMS/MMS szolgáltatás igénybevétele még működőképes lehet.
Egy másik, Kínában gyakran használt oldal a Baidu, vagyis a kínai Google. Ez annyiban különbözik nemzetközileg népszerűbb nagy testvérétől, hogy lényegesen kevesebb tartalom érhető el rajta keresztül (közösségi applikációk vagy levelező felületek például), valamint a szöveg - különleges tekintettel a tulajdonnevekre - kínai karakterekkel is megjelenik.
A YouTube szintén nem elérhető, helyette szörfözhetünk a Dailymotionon - ahová a keresettebb YouTube-felvételek többsége is feltöltésre kerül - vagy a magyar füllel viccesnek hangzó Bilibili videógyűjteményben. Egyedül arra kell vigyázni, hogy az üzemeltetők a videók vírusmentességét nem garantálják, így azokat készülékeinkre csak szükség esetén töltsük le.
Szóval, így élik mindennapjaikat a cyber-térben a kínaiak. Mivel jobb minden eshetőségre felkészülni, célszerű, hogy az alapvető alkalmazásokról és szolgáltatásokról mi is tájékozódjunk. A legelemibb lehetőségeken kívül viszont nem tartom Valószínűnek, hogy bármire szükségünk lenne - elvégre senki nem azért utazik Kínába, hogy az interneten lógjon, nemde?
Ja, és mielőtt elfelejtem! Hordozható okostöltő (univerzális konnektor) is legyen nálunk mindenképpen! A szállodákban ma már ugyan alapkövetelmény, hogy figyelnek a külföldi vendégek igényeire is, a bemeneti vastagság időnként eltérő lehet. A két hotel közül az egyikben nekem csak a vízforralóm, a másikban csak a mobiltöltőm volt konnektor-kompatibilis, és ebben a helyzetben egy ilyen ügyes kis eszköz könnyen életmentő lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése