ATOMKIrályság Debrecen edition

Most jöjjön megint egy kis régész szösszenet.

Két hete összehoztunk egy tetszetős kis tanszéki kirándulást: Debrecenben van ugye az ATOMKI, oda rándultunk ki.

Kicsit becsapós a dolog egyébként, nekem legalábbis végig az volt az érzésem, hogy az atomoknak atombiztos rejtekhelyre van szükségük. Megmagyarázom: indulás előtt pár nappal rágugliztam az intézetre, és a kereső konkrétan egy vadászházat dobott ki.

Milyen kár, hogy nem vettük ki hétvégére :)

Na, mondom, ez nem normális, de mivel annak idején gimnazistaként imádtam Paksot (és a BME reaktorával is szemeztem rendesen), kérdés nélkül jelentkeztem a küldetésre. Maroknyi csapatunkat a későbbiekben a majd' háromnegyed órás vonatkésés és a szibériai viszonyok (most nem releváns, hogy én még a szobában is fázom) sem tudták megállítani, így megkésve bár, de törve nem, megérkeztünk lazán. (Az már csak Debrecenben jutott el a tudatomig, hogy itt előadás is lesz, nálam meg még egy törött ceruza sincs.)

A csinos kis jármű egyenesen a célállomásra repített minket

Az óránk tulajdonképpen amolyan radiokarbon-használati gyorstalpalónak számított, így mindannyiunkban hamar körvonalazódott, mi zajlik a kutatóközpont falain belül. Az 1960-ban Nobel-díjjal jutalmazott kormeghatározási eljárás (melynek atyja Willard F. Libby amerikai kutató volt) hazánk vonatkozásában is áttörő eredményeket hozott: felfedezték például a Kárpátok legfiatalabb vulkánját, Csomádot is.

Hargitai látkép a Borvíz Múzeumból, háttérben a tűzhányóval
Forrás: http://tuzhanyo.blogspot.hu

Megrögzött állatmániásként* az én tetszésemet leginkább a csigahőmérő nyerte el. A módszer alapját különböző hőmérsékleti igényű fajok képezik, melyek előfordulási arányából a földtörténeti glaciális és interglaciális időszakok klímájára következtethetünk. Párhuzamos példával élve ugyanaz a történet, mint amikor általános iskolában megtanulja mindenki, hogy a tölgyes fölött bükkerdő van, ami után fenyőerdő következik. (Internetes kutatásra persze ez a téma is csak erős idegzetűeknek ajánlott, nálam ugyanis mindjárt a második találat valami leárazott Jar Jar csiga volt.)

Napi kiégés letudva :D

Természetesen nem maradhatott el látogatásunk gyakorlati része sem: az előadóteremből egyenesen átmentünk a kutatóépületbe, ahol egyből elmerültünk a részecskefizikában, mely művelet zárásaként szuvenír gyanánt kaptunk pár (khm) grafitcéltárgyat, melyeket gyorsítós tömegspektrometriás radiokarbon mérések során használnak (egészségemre).

Neeem, tényleg nem töltények :)

A látogatás során itt jött el az a pont, hogy piszkosul megijedtem. Tulajdonképpen az egész laborban két atomkutatásra használt szerkezetet láttunk, melyek mellett hatalmas betűkkel hirdette az uniós tábla:

"NEM AKKREDITÁLT TERÜLET."

Én kérek elnézést. 

Szerencsére mégsem hagytuk annyiban a művelődést, és a továbbiakban felkerestük a központ oszteológus és botanikus részlegeit is, melyek számomra kifejezetten témába vágónak bizonyultak. Ennek megfelelően mostantól a csontok, a radiokarbon és én szétszakíthatatlan, örök szentháromságot fogunk képezni - legalábbis olyat, ami a szemeszter végéig kitart. És hogy hány évesek azok a fragmentumok, amelyek a visegrádi üvegműves mesterek szemeteséből kerültek elő?

Erről majd egy másik bejegyzésben.

A radiokarbon-feltáró rendszer velünk van ;)

*Itt nem arra kell gondolni, hogy halálra dögönyözök minden szőrös jószágot, hanem arra, hogy a halottak maradványait simogatom önelégült fejjel a raktárban. Mert az élet úgy szép, ha csontig hatol.