Ásatás Kínában: Miért para? (1. rész)

Egy külhoni ásatás alapvetően életre szóló élményt nyújthat a résztvevőknek, időnként azonban nem árt, ha számolunk néhány tényezővel, amik a felkészületleneket könnyen nem várt helyzetbe hozhatják.

A kulturális különbségek az emberi hozzáállásban és vérmérsékletben gyakran megmutatkoznak, amit egy külföldön végzett munka során is megtapasztalhatunk. A régész, mint olyan, ugye, kimondottan az az állatfajta, akinek nem árt, ha minden eshetőségre felkészül. Ez az írás azoknak szól, akik valamelyest gyakorlottabb szemmel vizsgálják az európai ásatásokat - meg azoknak is, akik szimplán a kínai munkavégzés mindennapjaiba szeretnének bepillantást nyerni.

A kínai ásatás

Az ásatási beosztást megvizsgálva egyből feltűnt, hogy a kínaiak lényegében két rövidebb műszakban dolgoznak: reggel nyolctól délig, valamint fél háromtól délután hatig, ami majdnem nyolcórás munkaidőnek felel meg. A két műszak között adott egy két és fél órás ebédszünet, mely többnyire a déli országok sziesztán alapuló rendszeréhez hasonlítható. Először furcsa volt ehhez hozzászokni, hiszen a magyar ásatások jó részén fél óra ebédszünetet kap az ember, amit újabb adag fizikai foglalatosság követ.

Ha már a fizikai munkánál tartunk: Kínában az ásatási munkavállalás teljesen más alapokon nyugszik, mint hazánkban: a feladatra jelentkező shifuk és ajik (avagy az ásatáson civilekként dolgozó férfiak és nők) rendszerint egyénileg és abszolút önállóan nyújtják be igényüket a munkára. Ezeknek a - gyakran 50-60 év körüli, vagy idősebb - "bácsiknak" és "néniknek" (amit maga a megszólítás is jelent) pedig egyszerűen hihetetlen munkakedvük van! Mármint némelyiknek. A munkaerkölcse viszont mindnek kifogástalan. Még az - egyébként Kínában ritkaságnak számító - ősz hajú emberek is végiglapátolnak és végigtalicskáznak négy órát, és mindezt egyetlen zokszó nélkül teszik! Sőt: aki máshol hozzászokott, hogy magának ás és lapátol, annak itt konkrétan kiveszik a kezéből a szerszámokat, mondván, hogy ezért a munkáért őket megfizetik. Ez igaz is, nagyjából 3.000 Ft értékű összeget kapnak érte naponta (ami egyáltalán nem sok, bár a drágább pekingi viszonyokhoz - és Magyarországhoz - képest a vidék kifejezetten olcsónak számít).

Fáradhatatlanok: kínai férfiak és nők munka után szelvényt takarítanak

Felmerülhet a kérdés: mit csinálnak akkor a diákok? A válasz: horolják a felszínt. Vicc nélkül. Meg a falat. (Bár azt a munkások nem mindig engedik.) Igazság szerint a terület felosztása a terepbejárásokon megszokott négyzethálós rendszer szerint működik, és mindegyik diák kap egy vagy két négyzet alakú szelvényt - amiket amúgy az ásatáson is csak square-ként emlegetnek. Ezek pedig teljes mértékben hallgatói irányítás alatt állnak. A húsz-huszonöt év körüli fiúk és lányok jóformán "dirigálnak" a munka oroszlánrészét végző shifuknak és ajiknak (mindezt persze a legtöbb tisztelettel). Ők pedig készségesen végzik el a kapott feladatokat, ami végtére is nem csoda: a csaknem másfél milliárd fős lakosságot számláló, kontinensnyi országban évente összesen 50 tanuló végzi el a régészet szakot - tehát kevesebben, mint a magyar egyetemeken összesen! És ebbe a PKU-n tanuló külföldi diákok is beleszámítanak. Kínában egyetemistának lenni tehát óriási presztízst jelent, aminek a Pekingi Egyetem hallgatói minden előnyét kiélvezhetik. Cserébe viszont az adott feltárási területtel járó minden felelősség az ő vállukat nyomja.

Li Csen-Da és segítője

A rajzokat teljes mértékben saját maguk, saját beosztás szerint készítik; a felszíni méréseket pedig két fő, közösen folytatja.

Koordináta-számítás három értékkel (magasság, északi és keleti fekvés)

Rajzolni jó!

Az ásatási naplót is egyénileg vezetik - ez volt a mi feladatunk is, természetesen angolul. :)

A feketét, a bal alsó sarokban

Az ásatásvezetők nem az egyetemről érkeznek. Értelemszerűen a pekingi professzorok is gyakran felbukkannak, hogy instrukciót adjanak, de magát a feltárást alapvetően a helyi régészetben legjáratosabb szakemberek irányítják. Esetünkben ez két főt jelölt, akik - a tanárokhoz és a diákokhoz hasonlóan - velünk együtt voltak elszállásolva.

Itt! :)

Szóval, ennyit a kínai feltárások emberi erőforrásokat taglaló hátteréről. A következő részben néhány érdekes módszert és eszközt is meg fogok mutatni.

Addig is minden jót - találkozunk legközelebb!

A csodálatos Master Gao (balról a 4.) és mi :)