2018. november 11., vasárnap

Ásatás Kínában: Miért para? (2. rész)

Az előző rész után, mely zömmel a kínai ásatások emberi erőforrásainak hátterét taglalta, most jöjjön egy kis eszköztani ismertető. Íme néhány dolog, amivel nem árt, ha tisztába kerül az ember, mielőtt ellátogat egy feltárásra Kínában:

Az alapvető kéziszerszám náluk a sho-chan - ez az európai brades megfelelője, amit felszíntisztításra használnak. Tulajdonképpen a magyar ásatásokon alkalmazott horoló és spakli szerepét is ez a - tortalapátra emlékeztető - tárgy tölti be. Emellé célszerű egy hosszabb nyelű, élesebb eszközt is beszerezni, mert bár a sho-chan letisztult eredményt produkál, önmagában nem éppen időbarát megoldás.



Egy másik, számunkra talán ismeretlen, de kemény föld esetén rendkívül hasznos kellék a san-djao-chu, nyersfordításban "három pontos fejsze". Ennek segítségével jóval kisebb erőbefektetéssel tisztítható meg jelentős méretű felület. Használata esetén egyedül arra érdemes figyelni, hogy a sho-chantól eltérő nyomot hagy, ezért ha felszíni azonosító jeleket vizsgálunk, célszerű a két szerszám nyomvonalát elkülöníteni egymástól.

A leghatékonyabban akkor járunk el, ha a gyorsabb előzetes áthorolást később a brades-hasonmás segítségével korrigáljuk.



Egyik kedvenc kínai ásatási kellékem - mely felépítésében némileg eltér a számunkra megszokottól - a talicskaszerű sho-tui-che. A lefelé trapéz alakban keskenyedő, szögletes kézikocsi oldalaihoz egy-egy nagyobb átmérőjű - a biciklikéhez hasonló - kereket rögzítettek. A kis jármű a hagyományos talicskánál valamelyest alacsonyabb és annál fejlettebb mozgáskoordinációt igényel. Legalábbis, a földet borogatni belőle nem éppen a leghálásabb feladat.



Az ásatásokon használt szintező műszer alapvetően hasonlít a magyarhoz, ám annál kevésbé szimmetrikus. A három közül két, egymással hegyesszöget bezáró lába sokkal inkább a pókéra emlékeztet.


A felszíni mérésben is használt északi és keleti koordináták négyzethálóban kitűnően ábrázolhatók. Ezt a módszert használják kis méreterányú, pontos rajzok elkészítéséhez is.


A feltárásokon gyakran találkozhatunk jelentős mélységű gödrökkel, ...



... mely mélységek áthidalására legtöbbször létrát...


... vagy földdel teli zsákokat használnak.


Jól bevált szokás Kínában is, hogy a leleteket a korrekt adatrögzítés érdekében babákon hagyják, ...


... míg a föld mélyén rejlő járatokat, sírokat egy speciális, fúrószerű szerkezettel vizsgálják.


A kínai ásatások talán legfurcsább sajátossága mégis a rétegekben rejlik - vagyis inkább azok látszólagos hiányában. Kívülállóként igen nehéz hozzászoktatni a szemünket a helyi viszonyokhoz, ami sokszor főleg a színek közötti különbségekben ütközik ki. Mindennapos eset például, hogy a kínaiak a felszínen számunkra teljesen láthatatlan, random dolgokat - falak, oszlopok, más-más objektumok - jelölnek be, mondván: ott valami korszakalkotó felfedezés lesz. És mikor az esetek 98%-ában nincs ott semmi, az számukra nem probléma! Szeretnék én is ilyen nyugodtan hozzáállni mindenhez.

Az meg már más történet, hogy csákányozás közben bármikor előkerülhet egy vízvezetékrendszer - és ilyenkor aztán ember legyen a talpán, aki talpon marad!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Minden egyes szavadtól csak üresebb leszek

Van abban valami kellemesen gusztustalan, ahogy az ember egyik pillanatról a másikra, az eufóriából a teljes kiüresedettségbe tud esni, aztá...