Megszületett az első bejegyzésem, ami a Kínában töltött hónapommal foglalkozik. Ha szokásom lenne az ígérgetés, mondanám, hogy lesz több, így meg legyen elég annyi, hogy mindenki meglátja, mi lesz a vége.
Vágjunk is bele mindjárt egy érdekes témába!
Aki tapasztalta már, milyen érzés komoly kulturális sokk alá kerülni, esetleg járt már távol-keleti országban, hamar megérti, miről beszélek. Mivel az önálló utazás és az időeltolódás már önmagukban felborzolták a kedélyállapotom, számítottam rá, hogy az első néhány napot túl fogom pörögni. Akárhogy is nézzük, Pekingben majdnem huszonkét millió ember él, ami könnyen lelkesítő, ijesztő, esetleg riasztó hatást válthat ki akárkiből, vérmérséklettől függően.
Tehát, ezek a különös/érdekes/nem mindennapi dolgok történtek velem Kínában, amik ott teljesen szokványosnak számítanak, szerintem viszont mindenképp megérnek egy összefoglalót.
1. Mindegy, hogy a fővárosban vagy attól ezer kilométerre, a puszta közepén tartózkodik az ember: ha valaki külföldi és ez igen jól meg is látszik, a hosszú, kínos végigmérés a minimum, amire számítani lehet. Ahogy az sem ritka, hogy random idegenek kérnek közös képet, csak hogy bizonyítani tudják: láttak már élő európait.
2. Az ázsiaiak neveltetésükből adódóan rendkívüli munkaerkölccsel rendelkező, odaadó népek. Ez pontosan olyan szép, amilyennek hangzik - más kérdés, hogy hiába unatkozom: ha befejeztem a munkám is jobb, ha nem fogok bele a máséba, mert minimum olyan szinten védik azt, mint ahogy az itthoniak menekülnek előle.
3. Elsőre meglepetésként ért, hogy egyes pekingi utcák Valósággal ragadnak. Amint túl voltam az első egy-néhány krákogó, köpködő, az orrát az aszfaltra ürítő (bocsánat, ezt nem tudom szebben megfogalmazni) polgáron, minden értelmet nyert.
4. Palackozott vizek, minden mennyiségben. Leginkább azért, mert a csapvíz minden, csak nem biztonsággal fogyasztható, ha jót akarunk magunknak.
5. Előző pont, 'B' terv: vízforraló. Igen hasznos, főleg akkor, ha az ember nem éget sebhelyet a kezére és még a hatodik kör előtt nyugtázza, ha folyat a készülék.
6. A szállodákra jellemző, hogy padló helyett már a szoba küszöbe után (helyett) is szőnyeg van, ami innentől a fürdő kivételével az egész lakosztályra igaz. És ha már otthon érzed magad, a polcon a szobamamuszt is megtalálod!
7. A közlekedés alapja: mindenki dudál és megy mint az állat. Autósokra inkább az előbbi, gyalogosokra inkább az utóbbi jellemző.
8. A vonatokra a jegyet előre meg kell venni, állóhely nincs. Ez Valószínűleg azért van így, hogy a felmosás és az onboard vásárlás a közlekedőfolyosón zavartalanul mehessen. Sőt, még a szemetet is összeszedik az utasoktól!
9. A tömegközlekedési eszközökön horizontálisan öt ülés helyezkedik el, 3-2 felosztásban, A-F betűkkel ellátva. 'E' jelzésű ülés - csoda tudja, miért - nem létezik.
10. Néhány használatban levő pekingi busz úgy néz ki, mint egy elszabadult vasúti kocsi.
11. A kínaiak túlnyomó többsége laktózérzékeny, ezért a tejek, sajtok, joghurtok stb. a boltok polcairól szinte teljes mértékben hiányoznak.
12. A kínaiak túlnyomó többsége laktózérzékeny, ami nem gátolja őket abban, hogy 0-24-ben fogyasszák a milk tea-t (amiben a zselégolyó egyébként tök finom).
13. 'Csirkemell', 'csirkecomb' mint olyan, nem létezik (esetleg a csirkeszárny): ha csirkés kaját rendelsz, jobb ha számítasz rá, hogy találsz benne egy tarajos fejet.
14. Fóliába csomagolt, hűtést nem igénylő csirkeláb, amit a helyiek nyilvánosan ropogtatnak.
15. A boltban nem lehet zsebkendőt kapni. Szerintem nem kell magyarázni, miért.
16. Mellékhelyiségek között általánosságban nincs válaszfal (értsd: Kínában a női vécé is olyan, mint itthon a férfi, csak a fal helyett a földön vannak a porceláncsészék), amivel önmagában nem lenne baj. Amikor viszont a párok ennek tudatában is kézenfogva járnak a mosdóba, akaratlanul is elgondolkodom, hol a helyem.
Van még kérdés?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése