Itt olvasható a vers, ami miatt Valószínűleg a poet.hu-tól a Holnap Magazinig minden portál csípőből bannolna. :P
Egyébként egy *nagyszabású* projekt része lesz a dolog. Szeretni ér.
Sólyom Lili
Tepsiképű lány
Egyeseket jó külsővel áldott meg az élet,
Sokan viszont tudjuk, hogy ez kiváltságos véglet -
És bár nem kell mondjam, hogy a dumám fergeteges,
De ha nagy lenne a csöcsöm, se lehetnék hetes.
Férfiasan bevallom: próbáltam jó nő lenni,
Amihez a genetikám se félt hozzátenni.
Pár perc alatt száz karaktert kihúzok a listán,
Hisz lehetnék Zsákos Bilbó, avagy Szellő István.
Verítékkel állhatnék bár fitness dobogóra,
Egy a biztos: sosem leszek vonzó homokóra.
Agyam nemrég egy rugóra - botox! - járt csak szüntelen,
De azért háton alvással magam mégse büntetem!
Szangvinikus támadással megöltem a hangot,
Ám ezután bennsőmben csak szívdobogás pangott.
És mert nem jöttek a pasik, megkezdtem egy számvetést...
Who are you, girl? Quo vadis?
Elmondom hát, hogy megértsd:
Megszülettem Várpalotán pont huszonkét éve,
Hirdeti egy gólyacsípés sarlószerű íve.
Porbafingó korom óta minden sejtem bajt keres;
Futni sose szerettem, tán ezért vagyok visszeres.
Sólyom vagyok, nem ám karvaly - nem tréfa a fele se!
Hogy az orrom minek horgas?! Nem tudja a fene se.
A homlokom miért magas? Kell az agytérfogat
Leginkább a tucat bóknak, mit fejem befogad.
Álmos szemem és a bőröm sápadt fehérsége
Olyanná tesz, mint egy mumpszos vámpír felesége.
Legalább a fülem kicsi, pattanásom kevés...
Ja, hogy az már szexepil? Hát ez, kérem, tévedés!
Gondolnátok, hogy e szöveg nagy része halandzsa -
A szomorú igazság, hogy mindkét szemem bandzsa!
Hatévesen menő volt még, hogy mozog a szemizmom,
Most meg minden képhez úgy kell Photoshopot kunyiznom.
Keskeny számat elvileg a papókámtól kaptam,
Pillantásom nagyanyámé: éget, mint a katlan!
És aki e világra szült - járomcsontját birtoklom,
Ahelyett, hogy térdét kéne harisnyába gombolnom!
A kamaszkor átka! Hát most hol vannak az istenek?
Hogy a rákba' csúnyul így meg egy alapból szép gyerek?
Minden csajszi bálkirálynő, én meg állok itt sután.
Most vagyok a legszebb korban... milyen leszek ezután?!
[...] Állj meg, haver! Lépj csak vissza! Még egyet...! Na, most szólhatsz.
Mondd, hogy ne a külsőm nézzem: többre tartják mindig azt,
Akinek a szíve tiszta, szája nevet, csupa báj;
Nem probléma, ha az arcát elfedi a babaháj.
Oké, értem: alkalmazkodj, fogadd el, mert így nyerő!
Klassz, hogy úgy festek, mint akit állon vert egy serpenyő!
Tudjátok, mit? Nem is bosszant! Megbékéltem abszolút.
Ha ilyennek kreáltak, hát minek kéne válaszút?
A sok bamba véleményben nincs egy cseppnyi kis haszon,
És most már az ösztönlények skáláját is leszarom.
Zavar még a fejem? Reméld, hogy az ütés elkerül,
Menj, amerre látsz - én majd elsütögetek egyedül!
Nemsokára érkezik a többi *büszkeségem* is. Stay tuned!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése