SZEMrebbenés nélkül | Kórházi kalandok

A minap történt velem egy kisebb baleset, ami rákényszerített, hogy belépjek a Faun labirintusába - azaz a Fejér Megyei Szent György Kórházba.

Nem panaszkodom, elvégre egyszer az életben időben elindultam, így maradt két órám megtalálni az orvost. Miután 20 perc eredménytelen sétafikálást követően elvergődtem a megfelelő épületig, már minden ment, mint a karikacsapás. Legalábbis, ebben reménykedtem...

Tehát, főépület: pipa.
Eljutni a második szintre - porta -, mielőtt ledózerolnak a balesetisek: pipa.

Személyszállító lift: öt percig nyomkodtam, végül feladtam.

Napi lépcsőzés: pipa.

A portaszolgálaton felettébb készséges öregúr irányított a büfén túli információs pulthoz. Itt kiderült, hogy rossz helyen járok, és fel kell jutnom a hetedikre (a lift persze megint nem akart felvenni). Járkálok fel-alá a felvonó előtt. Kisvártatva kinyílik az ajtó. Nővéregyenruhás, középkorú nő tessékel be maga mellé. Hányadikra szeretné? Már nyúlok is a gomb irányába, de gyorsan összeráncolom a szemöldököm. Mi az, hogy 1-4. emelet? Hölgyem, ez a lift csak a szakrendelők között közlekedik. Ja, akkor rendben. Marad a gyalog galopp. Lóhalálában futok felfelé, mire csiribí-csiribá, Bogyó és Babóca, a 4. szint fölött véget ér a lépcsősor. Kinézek a tetőre. A hó szitál. Oké, értem - kapjam be.

Ki kellene jutni innen, de minél hamarabb.

Hátraarc - legjobb, ha visszamegyünk a porta felé, ahol az emberméretű felvonók közlekednek. Első emelet: zsákutca. Ne picsogj már, Kriszta, itt még úgyse' voltunk! Meglátok egy rendelőt, az ajtó lezárva. Sajnálatos. Hátulról elkap egy nővérke. Izé, én csak, tudja... a szemészetet keresem. Az itt van a folyosó végén, jobbra, mutatja, és elviharzik. Ahogy nézek utána, mozog a szám, mint a lassított felvétel. Hát nem a hetediken?

Az egyenes folyosón is sikerül eltévednem. Elnézést, a szemészet...? Balra, a második ajtó. Az jó, remélem, Lukács Laciék fogadnak. Zárva. Sebaj, a Mennyország egyelőre várhat.

Mit csinál, miért feszegeti azt a kilincset?! Ne haragudjon, a szemészetre jöttem... Hát a szülei? A szüleim? Nincs kísérőm. Ez komolyan a gyerekszemészet? Huszonkét éves vagyok, még egy baszki is majdnem kiszalad a számon. Doktor úr, a hetedik emeletre szeretnék eljutni, de a nyavalyás felvonó csak a negyedikig közlekedik. De mindegy is, mert amúgy sem jön, amikor hívom. Semmi gond, nekem még a kontrollhoz is díszkíséretre van szükségem. Díszdoktori kalauzzal.

Jó napot kívánok, Sólyom Lili vagyok (tudom, hogy köpnek rá), és tegnap jártam itt, mert belement a törmelék a szemembe. Hogyan? Hát kérem, az úgy volt... Akkor kinek meséljem, ha nem magának? Hogyhogy menjek vissza a másodikra? Mi a jószagú nyű az a kartonozó? Hogy érti azt, hogy használjam a liftet??? Cirip. C i r i p .

Lejutni a lépcsőn: pipa.

Átjutni a büfén: pipa.

Kartonozó: negatív. Hogy lehet, hogy még az itt dolgozók sem ismerik ezt a búbánatverte helyet?

Útbaigazítást kérni: sikeres. Na végre!

Tajszámot bemond, személyigazolványt, lakcímkártyát lead. Kérjük, fáradjon a negyedik emeletre (nahát, mégiscsak jó lett volna az a babalift!). A doktornő egy órán belül megérkezik. Ketten vártunk rá, én kerültem sorra hamarabb. Tíz perccel a rendelési idő vége előtt.