Nem, nem a közel tíz éve népszerű A Manderley-ház asszonya c. darabról lesz szó. Mivel mostanában amúgy is olyan sok fölösleges időm van (ironikusan), az utóbbi hetekben ráfüggtem kicsit a mester filmjeire (Norman Bates pszichopata fejétől mondjuk napokig nem tudtam aludni).
Szóval, néhány hónapja találtam egy filmes blogot, aminek szerzője az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz c. könyv alapján halad végig a 20. század teljes filmográfiáján, a filmtörténet legikonikusabb remekeit és korszakalkotó különlegességeit tárgyalva.
https://ezer1film.blog.hu/
Soha nem tartottam magam a filmes világ nagy ismerőjének, és őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy sikerült két és fél hónap alatt 279 alkotást végignéznem (oké, ehhez hozzátartozik, hogy a számomra nem kifejezetten érdekfeszítő darabokba rendre belepörgetek), de a lényeg az, hogy most már a blog írójával párhuzamosan tudok haladni, és jó hét éven belül sikerül a lista végére érnem (hmm). A screwball comedy-k időszakán igyekeztem minél hamarabb túlesni, és Valószínűleg a westereneket sem ebben az életben fogom megkedvelni, amiért viszont kifejezetten hálás vagyok, az az - általam frissen felfedezett - film noir világa. Na meg persze Hitchcock. Az ő esetében gyakran előfordult, hogy megakasztottam a filmfolyamot és kiegészítő anyagként belekukkantottam a listán nem szereplő munkáiba is. Így találtam rá egy korai rendezésére, az 1934-es Bécsi keringőkre (Waltzes from Vienna), ami érettebb műveitől meglehetősen eltérő stílust képvisel.
Több helyen olvastam, hogy a filmet musicalként tartják számon, amit így nem tartok teljesen igaznak. Helyenként persze felcsendülnek klasszikus melódiák, de a szereplők többségében prózai formában nyilvánulnak meg. Érdekesség, hogy ugyanebben az évben a Broadwayn előadásra tűzték a téma zenés színházi adaptációját The Great Waltz címmel. A kérdést, hogy melyik volt előbb, nem egyszerű megválaszolni. Mindkettő alapjául az 1930-ban bemutatott Walzer aus Wien c. opera szolgálhatott. Hogy a feldolgozások között (akár csak az ötletet tekintve) van-e bármiféle kapcsolat, nem mondható biztosra.
https://www.youtube.com/watch?v=o8sg27GQjPQ
https://www.youtube.com/watch?v=sttMcjZ846Q
A történet szerint adott egy Resi nevű lány, aki szerelmi háromszögbe keveredik pék apjának gyakornokával, Leopolddal, valamint az ifjabb Johann Strausszal (akinek zenéje egyébként a film és az opera alapját képezi). A dolgot tovább bonyolítja, hogy Schanira - ez Strauss beceneve - az éppen vásárolgató Helga von Stahl grófnő is szemet vet (pontosabban rajong a munkásságáért, ami annak a szinonimája, hogy szívesen venné, ha a szerző kikezdene vele). Strauss és Resi egy érzelmes pillantában az ablakban váratlanul megjelenik Leopold, és egy odatámasztott létrán az utcára rángatja a lányt, akinek eközben sikerül elhagynia a szoknyáját is.
A baleset után a ruhadarabot Strauss találja meg, és gyorsan el is viszi a szomszédos szabóüzletbe. Itt belebotlik a grófnőbe, akinek szánt szándéka őt közelebbről megismerni. Szegény fiatalembernek közben az atyai intrikákat is kezelnie kell, az idősebb Strauss ugyanis szándékosan leminősíti fia darabját a teljes zenekar előtt, és még jól le is járatja, hogy soha nem lesz belőle elismert zeneszerző (milyen kedves).
Schani meglátogatja Resit a családi pékségben, ahol a lány szembesíti apja szándékával: ha feleségül akarja venni, fel kell hagynia a zenéléssel örökre (és mellesleg a családi vállalkozásba is be kell szállnia). Ekkor mutatja be Schani Resinek a híres Kék Duna keringőt, ami az alkalmazottaknak is annyira megtetszik, hogy elkezdik ritmusra dobálni a croissantokat egyik helyről a másikra. Strauss pedig annyira belelkesül, hogy a jelenet végére meg is születik a teljes zenemű.
https://www.youtube.com/watch?v=CoEAk1jFWBM&feature=youtu.be
A darabot persze a grófnőnek is meg kell mutatni, hiszen az egészet az ő szövege inspirálta. A nő ki is használja az alkalmat egy jó kis csókcsatára, amit heves bocsánatkéréssel zár. Miközben a zeneszerző zongorán játszik, megjelenik Resi, akinek magát a művet is ajánlja. Resi véletlenül felfedezi a partitúrában az előző ajánlást, ami a grófnőnek szól. Straussnak végül sikerül a lány kegyeit egy ígérettel visszanyernie: végleg abbahagyja a zenélést és csatlakozik a pékség dolgozóihoz.
Strauss új munkájában nem lel boldogságot. Érkezik viszont számára egy meghívás a grófnő jóvoltából a St. Stephen's Fesztiválra. A nő szabotálja az idősebb Strauss utazását, így fia átveheti helyét és bemutathatja friss keringőjét a közönségnek. Igaz, ez a Resivel való kapcsolatába kerül.
Végül persze minden jóra fordul: a Kék Duna keringő osztatlan sikert arat (bár az apa továbbra is neheztel fiára), és Schaninak is sikerül Resi szívét visszanyernie - ez egyébként Hitchcock újítása a filmben, a darabban ugyanis a lány végül Leopold mellett dönt (újabb indok, hogy kedveljem a rendezőt: ő legalább reálisan látja, hogyan gondolkodnak a szenzációéhes asszonyok).
A film összességében kellemes kikapcsolódást nyújtott. Abban azonban azt hiszem, valamennyien egyetérthetünk, hogy Hitchcock jó döntést hozott, mikor műfajt váltott és végérvényesen beírta magát a filmművészet nagyjai közé.
Szóval, néhány hónapja találtam egy filmes blogot, aminek szerzője az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz c. könyv alapján halad végig a 20. század teljes filmográfiáján, a filmtörténet legikonikusabb remekeit és korszakalkotó különlegességeit tárgyalva.
https://ezer1film.blog.hu/
Soha nem tartottam magam a filmes világ nagy ismerőjének, és őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy sikerült két és fél hónap alatt 279 alkotást végignéznem (oké, ehhez hozzátartozik, hogy a számomra nem kifejezetten érdekfeszítő darabokba rendre belepörgetek), de a lényeg az, hogy most már a blog írójával párhuzamosan tudok haladni, és jó hét éven belül sikerül a lista végére érnem (hmm). A screwball comedy-k időszakán igyekeztem minél hamarabb túlesni, és Valószínűleg a westereneket sem ebben az életben fogom megkedvelni, amiért viszont kifejezetten hálás vagyok, az az - általam frissen felfedezett - film noir világa. Na meg persze Hitchcock. Az ő esetében gyakran előfordult, hogy megakasztottam a filmfolyamot és kiegészítő anyagként belekukkantottam a listán nem szereplő munkáiba is. Így találtam rá egy korai rendezésére, az 1934-es Bécsi keringőkre (Waltzes from Vienna), ami érettebb műveitől meglehetősen eltérő stílust képvisel.
https://www.youtube.com/watch?v=o8sg27GQjPQ
https://www.youtube.com/watch?v=sttMcjZ846Q
A történet szerint adott egy Resi nevű lány, aki szerelmi háromszögbe keveredik pék apjának gyakornokával, Leopolddal, valamint az ifjabb Johann Strausszal (akinek zenéje egyébként a film és az opera alapját képezi). A dolgot tovább bonyolítja, hogy Schanira - ez Strauss beceneve - az éppen vásárolgató Helga von Stahl grófnő is szemet vet (pontosabban rajong a munkásságáért, ami annak a szinonimája, hogy szívesen venné, ha a szerző kikezdene vele). Strauss és Resi egy érzelmes pillantában az ablakban váratlanul megjelenik Leopold, és egy odatámasztott létrán az utcára rángatja a lányt, akinek eközben sikerül elhagynia a szoknyáját is.
https://www.youtube.com/watch?v=CoEAk1jFWBM&feature=youtu.be
A darabot persze a grófnőnek is meg kell mutatni, hiszen az egészet az ő szövege inspirálta. A nő ki is használja az alkalmat egy jó kis csókcsatára, amit heves bocsánatkéréssel zár. Miközben a zeneszerző zongorán játszik, megjelenik Resi, akinek magát a művet is ajánlja. Resi véletlenül felfedezi a partitúrában az előző ajánlást, ami a grófnőnek szól. Straussnak végül sikerül a lány kegyeit egy ígérettel visszanyernie: végleg abbahagyja a zenélést és csatlakozik a pékség dolgozóihoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése