Új év - régi szép emlékek.
Még ma is előttem van, milyen gátlásos voltam tizenhat évesen - mármint ami saját magam meg a gondolataim felvállalását illeti.
Történt egyszer, hogy kb. öt évvel ezelőtt annyira unatkoztam, hogy jókedvemben írtam egy köszöntőt és gondoltam: miért ne nyomjam fel az internetre? Semmi extrára nem kell gondolni: egy kis nyolcsoros szösszenet volt, amit annak idején "álnéven" tettem közzé (ma már nem nevezném annak, főleg hogy ott virít mellette a fényképem meg a születési dátumom is). :D
A minap úgy esett, hogy eszembe jutott a régi poetes fiók (amin egyébként a mai napig ez az egyetlen vers, ami szerepel), és utánanéztem...
Köpni-nyelni nem tudtam, hogy a csodába került rá majdnem tizenkétezer megtekintés?! (Igaz, öt év hosszú idő.) A mostani, ennél már minden bizonnyal kiforrottabb dolgaimat bezzeg alig olvassa valaki. Na mindegy. Küldtem egy vizuális screenshot-ot a tizenhat éves énemnek, hogy ezt fogja fel egy kiadós tutujgatásként, és ösztönözze - legalább annyira, hogy a mostani előrehaladásom hosszú távon fenntartható fejlődési folyamattá alakuljon (na, ezt jól megalliteráltam...).
Ezúton kívánok - bár kicsit megkésve - Mindenkinek Boldog Új Esztendőt - és egy nagy adag kitartást, mert az sosem árthat. #nefelejtsetekelélni
P.S.: Azért a "komment szekcióban" korábban elkövettem már egy ösztönös vérfrissítést, amit remélem, a spontán idetévedők is megfogadnak. :)
P.S.: Azért a "komment szekcióban" korábban elkövettem már egy ösztönös vérfrissítést, amit remélem, a spontán idetévedők is megfogadnak. :)
*A pontosítás kedvéért: Nem a legelső versemet olvashatjátok. Korábban is írtam időnként, 5-16 éves korom között, de az egyrészt igen kezdetleges, másrészt magánjellegű darabokat nem fogom sem itt, sem máshol kézhez adni. Szóval igen, az első hivatalosan is közölt - és felvállalt - versem Valóban ez. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése