Az utóbbi időben a szokásosnál jóval több impulzus ért, úgyhogy azt hiszem, kezdem végre megérteni, hogyan változik az ember személyisége. Bármennyire próbáltam, sosem tudtam teljesen azonosulni azzal, miért válik valaki szerényebbé, ha az életben feljebb jut. Aztán hirtelen szíven ütött, milyen felemelő érzés, amikor nem kell negyedóránként a saját vállamat veregetnem, amiért sikerült x feladatot véghez vinnem (például bekapcsolni az új porszívót anélkül, hogy az tönkremegy - ízig-vérig művészet).
Az igazság az, hogy néhány megnyilvánulásomra a legkevésbé sem vagyok büszke. Pontosabban: a hátterükre az vagyok, csak a kifelé kommunikálás megy kissé nehézkesen. Szerintem sokan vagyunk így ezzel. Például azt is észrevettem, hogy bár a privát hangvételemmel nincsenek nagy bajok (Isten őrizz, hogy ismét nyámnyila nebántsvirág legyek!), egyes írásaim más benyomást kelthetnek, mint amit Valójában el szeretnék érni. Igen, szeretnék.
1. Túl gyakran hangoztatom, mi az, amit akarok. Ráadásul rendszerint jól ki is hangsúlyozom. Mintha ezzel próbálnám elérni a céljaim (ami önmagában nem igaz). Úgyhogy visszaveszek az agresszív kismalacból.
2. A versek. Nem azért vannak, mert depresszív vagyok! Szeretek gondolkodni, ennyi az egész. Nem kell túlkomplikálni. (Ez az üzenet nem célzott, az viszont célzott, hogy az üzenet nem célzott. Ha érthető, miről beszélek. :D)
3. Annak ellenére, hogy időnként megemlítem, hogy ez egy régész blog, egyáltalán nem követek sablonokat. Mi több, mostantól nem is fogom így nevezni. Ez a blog én vagyok: amit gondolok magamról, a világról, az emberekről; ami foglalkoztat; amennyi szabadidőm/ihletem éppen van; ami a felszabaduláshoz és az önkifejezéshez szükséges.
4. Tudom, hogy helyenként túl bonyolultan fogalmazok. Tehát igyekszem lepépesíteni a gondolataim. :P
Most, hogy ezeket tisztáztam, a képzeletbeli énem leszáll a magas lóról, kényesen ügyelve, hogy ne essen bele a pocsolyába. Muszáj, hogy valahogy balanszot vigyünk az életünkbe. Szóval pontosan ezt fogom tenni. Nagyzolás és önmarcangolás helyett szerénységet tanulok. Mert nem attól vagyok valaki, hogy ezt bizonygatnom kell.
