Amikor létrehoztam ezt az oldalt, kisakkoztam, hogy heti két-három bejegyzésem lesz mindig.
Erre föl augusztusban volt, hogy egy nap ötöt is közzétettem, a szeptember csaknem teljesen kimaradt, októberben többet írtam és rendszeresebben, most meg őszi szünet óta megint semmi. Kecsegtethettem volna hasonlóan érdekes témákkal, mint például: "A metrópótló autóbuszok előnyei és a többi", "Mégsem lesz új munkám, átdobtak a kerítésen", vagy mondjuk "10 ok, amiért délig kellene aludnod". Kongott a fejem. Az igazat megvallva, gyűlölök kényszerből klaviatúrát ragadni. Egyszerűen ostobaságnak tartom.
Kinek akarsz megfelelni?
Letudni a napi rutinfeladatokat, hazacammogni, megvacsorázni, lemosni magadról a bőrödre tapadt tisztátalan benyomásfoltokat, pókerarccal lefeküdni és azt mondani: igen. Megtettem. Elvégeztem a feladatom. Jobb ember lettem ma is. Tulajdonképpen fogalmam sincs, mit miért csináltam, de valahol valakinek mindez nyilvánValóan a hasznára vált. Az ember a vakvilágba cselekszik, mert ez az elvárt formula. Állj közénk, mondják a haverok. Állj be a sorba. Robotolj, üzemelj, áramoltasd az energiád 0-24-ben, vedelj, károgj, tapsolj, kunyerálj, élj a mának, mert a holnapod sosincs ott, hogy kiélvezd.
Fütyülni az ő élvezeteikre.
Ez még nem jelenti azt, hogy aszkéta vagy. Csupán azt, hogy tudatos, tervező ember, aki ha kell, ha akar, ha úgy látja jónak, tud kikapcsolni is. Néha el kell tűnni, hogy utána teljes pompádban felbukkanhass. Érteni kell a tömegkápráztatást, a manipulációt, különben téged fognak manipulálni és hipnotizálni. Ember embernek farkasa. Nem így van? Akkor miért nyitod ki a reklámújságot, tátod el a szád, rohansz az autódhoz, meg sem állva a flancos bevásárlóközpontig, melynek ajtajában a babakocsis anyukát és a gurulós bőröndjét húzó nyugdíjas asszonyt kétoldali irányba lököd, hogy időben odaérj, és első körben juthass a szolgáltatáshoz? Miért vetődsz le a buszon a négyes ülésre, amit a félúton felszálló spanoknak foglalsz, amíg tele nem lesz a busz? Ki törődik vele, mit akarsz, mit akartok? Legyél csak hülye és akarnok, de savanyú lesz a szőlő, mert kerülsz még te az ő helyzetükbe - bizony!
Mire vagy büszke? Pontosabban: mire vágsz fel?
A szépséged elszáll, a mosolyod idővel megkopik, a diplomád a sarki boltba lesz elég - és nem azért, hogy kedvedre vadászhasd a százforintos akciókat. Mondhatod, hogy nem akartad, nem a te ötleted volt lógni az iskolából/munkából, áthágni a közlekedési szabályokat, szembeköpni a támadót, meghúzni a fegyvert. A lelked néhány üres forint, párszázas ajánlat. Az egészséges énképed romokban hever. Megéri?
Erre föl augusztusban volt, hogy egy nap ötöt is közzétettem, a szeptember csaknem teljesen kimaradt, októberben többet írtam és rendszeresebben, most meg őszi szünet óta megint semmi. Kecsegtethettem volna hasonlóan érdekes témákkal, mint például: "A metrópótló autóbuszok előnyei és a többi", "Mégsem lesz új munkám, átdobtak a kerítésen", vagy mondjuk "10 ok, amiért délig kellene aludnod". Kongott a fejem. Az igazat megvallva, gyűlölök kényszerből klaviatúrát ragadni. Egyszerűen ostobaságnak tartom.
Kinek akarsz megfelelni?
Letudni a napi rutinfeladatokat, hazacammogni, megvacsorázni, lemosni magadról a bőrödre tapadt tisztátalan benyomásfoltokat, pókerarccal lefeküdni és azt mondani: igen. Megtettem. Elvégeztem a feladatom. Jobb ember lettem ma is. Tulajdonképpen fogalmam sincs, mit miért csináltam, de valahol valakinek mindez nyilvánValóan a hasznára vált. Az ember a vakvilágba cselekszik, mert ez az elvárt formula. Állj közénk, mondják a haverok. Állj be a sorba. Robotolj, üzemelj, áramoltasd az energiád 0-24-ben, vedelj, károgj, tapsolj, kunyerálj, élj a mának, mert a holnapod sosincs ott, hogy kiélvezd.
Fütyülni az ő élvezeteikre.
Ez még nem jelenti azt, hogy aszkéta vagy. Csupán azt, hogy tudatos, tervező ember, aki ha kell, ha akar, ha úgy látja jónak, tud kikapcsolni is. Néha el kell tűnni, hogy utána teljes pompádban felbukkanhass. Érteni kell a tömegkápráztatást, a manipulációt, különben téged fognak manipulálni és hipnotizálni. Ember embernek farkasa. Nem így van? Akkor miért nyitod ki a reklámújságot, tátod el a szád, rohansz az autódhoz, meg sem állva a flancos bevásárlóközpontig, melynek ajtajában a babakocsis anyukát és a gurulós bőröndjét húzó nyugdíjas asszonyt kétoldali irányba lököd, hogy időben odaérj, és első körben juthass a szolgáltatáshoz? Miért vetődsz le a buszon a négyes ülésre, amit a félúton felszálló spanoknak foglalsz, amíg tele nem lesz a busz? Ki törődik vele, mit akarsz, mit akartok? Legyél csak hülye és akarnok, de savanyú lesz a szőlő, mert kerülsz még te az ő helyzetükbe - bizony!
Mire vagy büszke? Pontosabban: mire vágsz fel?
A szépséged elszáll, a mosolyod idővel megkopik, a diplomád a sarki boltba lesz elég - és nem azért, hogy kedvedre vadászhasd a százforintos akciókat. Mondhatod, hogy nem akartad, nem a te ötleted volt lógni az iskolából/munkából, áthágni a közlekedési szabályokat, szembeköpni a támadót, meghúzni a fegyvert. A lelked néhány üres forint, párszázas ajánlat. Az egészséges énképed romokban hever. Megéri?
